Otthon, valahol
Vivi816 2008.03.20. 11:36
Kovács Patríciát sokan ismerik, színházjárók, tévénézők és akik nem mondanak le a magyar filmről. Utoljára 2004 nyarán szerepelt az Elle-ben, azóta sok víz lefolyt a Dunán.
A Szerelemtől sújtva című film forgatása utáni beszélgetés koncentrált pillanatban történt, olyan volt, mint egy leltár, ahol nagyon megvoltál, pontosan tudtad például, hogy ki vagy és hova tartasz, ez mindig így van?
Szerintem mindig. Tulajdonképpen kiskamaszkorom óta színházazom, soha nem kellett például zsebpénzre várnom. Most megint mindenféle értelemben leltározni kényszerültem az életemet, sok minden megváltozott azóta. Az egyik alapvető változás, hogy eljöttem Egerből, és azóta is változik: lakásvásárlás, csapatépítés, mindjárt 30, ilyenek…
Miért hagytad ott Egert?
Kíváncsi lettem magamra, szerettem volna megtudni, mit érzek az otthonos akolmeleg nélkül. Tudtam, hogy ha baj van, csak ki kell nyújtanom a kezem és valaki biztosan megfogja, ellustultam. Elkezdtem vágyni arra, hogy megtudjam, mit érek egyedül, mit hoznak ki belőlem új emberek, új dolgok. Arra gondoltam, nem mindegy, hogy hogyan érnek a 30-as éveim, még nincs gyerekem, még bátran változtathatok.
Hogyan kezdtél hozzá?
Nem telefonáltam senkinek, hogy hahó, el fogok menni, csak megtettem és vártam, mit hoz az élet. És rengeteg mindent hozott, ami addig nem érhetett el: a Radnótiban volt egy beugrásom, szép irodalmi felolvasások, rádiózás, aztán Térey darabja, az Asztalizene, szintén a Radnótiban. De játszom a Tháliában is, bemutattuk a Gyilkos című amerikai krimit a Játékszínben, ahol Szabó Győzővel játszom, a Nemzetiben pedig lesz egy szerepem a Vesztegzárban, ami Rejtő-adaptáció és áprilisban lesz a bemutatója.
És mi van az otthonossággal? Nem hiányzik?
De. Nagyon jó, ha az embernek van egy bögréje valahol, és abban kapja a kávéját reggel. Jó tartozni valahová. Ráadásul közben bárhol vagyok, két hét után pontosan tudom, kivel mi van, átveszem a bajt, a boldogságot, túlságosan beengedem az embereket, ami nem tesz mindig nagyon jót nekem,
Színészként mennyire vagy kaméleon?
Eléggé, mert színészként majdnem mindegy, hogy én milyen vagyok, bármi mögé elbújok, ha az a feladat, és szeretek játszani ezzel. De voltak szerepek, amik mégis eltaláltak. Például a Szerelemtől sújtva.
Sas Tamás új filmjében, a 9 és ½ randiban most megint egy teljesen új karaktert játszol.
Igen, Fenyő Iván partnereként a főszereplő nőt játszom a filmben. Örülök, hogy Tamás annyiféle szerepet lát belém, a vidám, nagyszájú lányok után egy nagyon harmonikus, komoly, visszafogott, józan karaktert.
A reklámok és a tévés szereplés hatnak a pályádra?
A reklámozás is a váltás része volt, biztonságot ad és megóv az olyan típusú kompromisszumoktól, amelyek csak a gázszámláról szólnak. De nem tudok róla, hogy emiatt bármilyen szakmai hátrány ért volna. Ami pedig a civil életemet illeti, ha fel is ismernek, inkább az S.O.S. szerelem!, vagy az Asztalizene miatt – szerencsére.
A Scannelt cikket megtaláljátok a Scannelt cikkek/ Elle magazin menüpontban.zióktól
|