Sziasztok!
Amint azt láthatjátok, az utóbbi időben nem igen foglalkoztam a honlappal, úgy ahogy kellett volna, az igazság az, hogy kinőttem már ebből az egészből, a honlapszerkesztésből is: nem köt le, hogy órákig üljek a gép előtt és egy új kinézettel bíbelődjek. Ha jelentkeztem akkor is, csak pár pillanat alatt bemásoltam egy hírt és ennyi…
Viszont szeretném megköszönni nektek, hogy ennyi éven át néztétek, követtétek a honlapot!
A friss hírekért kövessétek Patrícia hivatalos oldalát Facebookon!

A Kramer kontra Kramerben és a Francia rúdugrásban Balatonföldváron, a Black Comedyben Keszthelyen láthatják a Balatonon nyaralók Kovács Patríciát. A fiatal színésznővel új szerepe nehézségeiről, készülő filmjéről és arról beszélt, ha a körülmények olykor akadályozzák is művészi munkáját, megtalálja a módját, hogy megvalósítsa elképzeléseit.

Bár színésznőként Patríciának megfelelő állóképességre van szüksége, a rendszeres sport mégis csak egy éve vált az élete részévé. „Nem is olyan rég, ha választhattam, a mozgással szemben biztos, hogy az alvásra szavaztam. Ez azonban megváltozott, amikor a férjemmel létrehoztuk a Suhanj! Alapítványt, amelynek célja, hogy megosszuk a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal. Egyedül bárki tud futni, de ha például egy látássérülttel tesszük ugyanezt, az lélekben is többet ad - meséli Patrícia. - Egy új élet nyílt ki előttem. Megismertem mozgássérülteket, látássérülteket, végtaghiányosakat, és rájöttem, hogy nemhogy nem használtam ki az adottságaimat, de jó ideig el is herdáltam. Hosszú ideig dohányoztam, éjszakai életet éltem, nem mozogtam, és rengeteg fenntartásom volt a saját testemmel kapcsolatban. Mára a rendszeres sportnak és az alapítványi élményeimnek köszönhetően megbékéltem magammal." Patrícia nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy ősszel lefutja a félmaratont. Ebben egy lelkes edzőpartner is segíti. „Pásztory Dóri paralimpikonnal tűztük ki ezt a célt, és már együtt edzünk. Nagy lendületet ad, hogy nem egyedül csinálom, mert így húzzuk egymást. Hetente háromszor igyekszünk kimenni a Margit-szigetre, ilyenkor két kört futunk, azaz több mint tíz kilométert. Amikor már nehezen megy, húzzuk egymást, párosan könnyebb elviselni a monotonitást. Ha egyedül indulok útnak, elektronikus kiegészítőkhöz fordulok: pulzusmérő, lépésszámoló, csip vagy mp3. Így az eredményeket akár meg is oszthatom az ismerőseimmel.”