Öccsét ellátja szakmai tanáccsal
Vivi816 2008.04.15. 21:19
A tehetséges színésznő színpadon, filmvásznon, képernyőn számtalan karakter bőrébe bújva játszik, talán éppen ezért nem ismerik fel az utcán, amit nem sajnál, sőt örül neki, hiszen nem akar médiasztár lenni, inkább művészként kíván nevet szerezni magának. Kovács Patrícia igazi kaméleon, ezer arca van, erre a beszélgetésre is vörös hajjal vártam, mégis szőkén érkezett.
Tegnap debütáltál a Vesztegzár a Grand Hotelben zenés változatának premierjén a Nemzeti Színházban: ma hátradőlve ülhetsz a nézőtéren, mert ,,váltótársad”, Malek Andrea játszik. Ennek a darabnak az ősbemutatója Kaposvárott már megvolt, hogy sikerült Pesten?
Remekül összeállt! Hetven ember a színpadon, színészek, táncosok, nagyzenekar, forgó díszlet, szóval nagyon oda kell figyelnie mindenkinek minden momentumra. Mivel ez egy zenés darab, slágergyanús dallamokkal, úgy gondolom: egy kellemes, szórakoztató estét jelenthet a nézőknek.
2003-ban diplomáztál a Színművészetin, ahová csak a negyedik nekifutásra vettek fel. Míg mások egy-két alkalom után feladják, te újra és újra próbálkoztál?
A színészetnél a kezdetektől nem volt számomra fontosabb. A családunknak senkinek nincs köze előttem a művészetekhez, orvos több is látható a famíliában, anyukám idegenforgalomban dolgozik. Rossz gyerek voltam, a színészet volt az egyetlen, ami le tudott kötni hosszabb időre, tizenhárom évesen már színjátszó csoportba jártam. Szüleim emiatt is örültek választásomnak, támogatták az életre szóló elhatározásomat. Azóta ,,megfertőztem” Ádám öcsémet, harmadéves színinövendék most a főiskolán.
Diploma után az Egri Gárdonyi Géza Színházba kerültél, főszerepeket kaptál, musicaltől, operettől kezdve drámákon át gyermekdarabokig mindenben kipróbálhattad magad, a nézők pedig a tenyerükön hordtak.
A vidéki színház élet remek tapasztalatszerzés volt számomra, hálás is vagyok érte, tudatosan akartam ott kezdeni a pályám. Tudtam, hogy Pesten csak pici szerepekhez juthatok kezdőként, vidéken viszont minden műfajt játszhatok, és néhány osztálytársammal közösen úgy gondoltuk, jobb lesz nekünk Egerben – így is lett.
Négy évad után miért jöttél vissza Pestre?
Úgy éreztem, ha nem váltok, örökre ott ragadok. Ellustultam, meghíztam, nem éreztem már olyan jól magam a bőrömben. Fél évig nem csörgött ugyan a telefonom, de hiúságból nem kerestem meg senkit: úgy gondoltam, majd kiderül, hogy itt vagyok Pesten.
A képernyőn egy bankreklámban láthatunk: sok kollégád ellenzi az ilyesmit, még több boldogan vállalja. Miért mondtál igent?
Anyagi biztonságot nyújtott a feladatok nélküli időszakra, és még ma is emiatt engedhetem meg magamnak, hogy csak azt a munkát vállaljam el színésznőként, ami örömet okoz. Nem kényszerülök kompromisszumokra, és ez fenséges érzés. Szerencsére a nézők nem azonosítanak a figurával, meg sem ismernek az utcán. Igaz, szeretek is rejtőzködni, sapkában, szemüvegben néha magam sem ismerek magamra!
Aztán elkezdtek áramlani feléd a különféle ajánlatok, majd jöttek a filmek is sorra. Még alig csengett le az S.O.S. szerelem! sikere, máris új vígjáték főszereplőjeként láthattunk idén, a 9 és ½ randi címűben. Az egyikben vörös hosszú hajad van, a másikban rövid barna, most hosszabb szőkés: a rendezők igénylik ezt vagy te?
Szeretek mindig más külsővel megjelenni, más és más karaktereket játszom, ehhez próbálok idomulni a frizuraváltással is. Gyorsan megunom magamat, éppen emiatt élvezem a gyors és látványos átváltozásaimat. Nem is bírnám elviselni, ha mondjuk a Vesztegzárat játszom éppen a Nemzetiben, és valakitől meghallanám, hogy: jé, az ott a bankos anyuka a reklámból! Sokat teszek azért, hogy ez ne fordulhasson elő. Nem gond, ha egyik nap még ilyen, másnap már olyan a külsőm. Egyre inkább természetesen érzem jól magamat, jól esik olyan gyakran ,,natúr-nőként” jönni-menni, ahányszor csak lehet. Élvezem, hogy nem ismernek fel a közértben. Van egy társaság, akikkel közösen sétáltatjuk a kutyáinkat, ott csak két év után derült ki, hogy színésznő vagyok.
Jelenleg szabadúszó vagy, a Nemzetiben, a Tháliában, a Radnótiban és a Játékszínben vagy látható: szeretsz társulathoz tartozni vagy fontosabb a szabadság?
Igazából társulatban érzem jól magam, csak nem mindegy, hol van ez a társulat. Még keresem az a helyzet, ahol engem is akarnak, és ahol én is akarom őket.
Jársz színházba másokat nézni?
Egy-egy szabad estén néha nehezen, de ráveszem magam, hogy színházba menjek. Az az igazság, hogy annyira jó otthon maradni a párommal, és semmit sem csinálni! Korábban sokat jártam bulikba, szinte egy életre kitomboltam magam. Ha előadásom van, utána mindig több órán át ülök kollégákkal, barátokkal a színház büféjében, és dumálunk: ennyi éjszakázás bőven elég már nekem. Nem igen vannak olyan helyek, ahol jól érezném magam. Marad a barátokkal közös főzőcske, a dumapartik, egy-egy koncert, vagy a párommal a jövés-menés. Előfordult már, hogy kaptuk magunkat, és kimentünk Bécsbe ebédelni, csakúgy. Amikor az első filmem gázsiját megkaptam, kiutaztam Velencébe, és az utolsó fillérig elvertem mindent – viszont úgy éltem ott, akár egy királynő!
Említetted, hogy öcséd szintén színésznek készül: kér szakmai tanácsot?
Most már tudok neki tanácsot adni. Ádám igényli is. Rendszeresen nézem a vizsgákon, de csak óvatosan terelgetem. Minket úgy neveltek a szüleink, hogy mindenki csinálja azt, amihez tehetséget érez, a leginkább kedve van, lebeszélni senkit sem szabad semmiről. A saját, még meg nem született gyermekemmel kapcsolatban is így gondolkozom. Ádám szerintem nagyon tehetséges, jó színész lesz belőle egyszer, ráadásul gyönyörű, izmos, magas, magamnak csak ilyen férfipartnereket szeretnék. Igyekszem úgy nézni rá, mint kollégára, de sosem sikerül – ő mindig az én öcsikém, még ha huszonöt éves is.
Hat és fél éve élsz egy fedél alatt a pároddal: milyen veled az élet?
Békés természetem van, pozitív gondolkodásmóddal megspékelve. Bika jegy szülötteként jó velem együtt élni, szeretek harmóniában lenni magammal és a környezetemmel. Az elmúlt tíz évemet tekintve úgy érzem, hogy boldog ember vagyok, ezt azonban nem kaptam ingyen. Nem engedem, hogy a negatív energiák hassanak rám, ez pedig nem kevés meló! Ha bánt is valami, inkább elegánsan mosolygok a világra, remélve, hogy majd az is visszamosolyog rám.
Scannelt cikket megtaláljátok a Scannelt cikkek/ Sorry magazin menüpontban!
|