A természetesség híve vagyok, általában pamutpólót, farmert, sportcipőt viselek - mosolyog a szabadúszó színésznő, akit a nézők a Vígszínházban a Radnótiban és Miskolcon is láthatnak játszani. - Nagyon sokszor alakítok „királylányt", habos-fodros ruhákban, ezért hétköznap általában nem vágyom nőies ruhákat hordani. Sokszor sportcuccban megyek próbára vagy szinkronizálni… Egyetlen igazi kedvenc lóg a gardróbomban: a zöld kabátom, amelyet Szlovákiában vettem. Ha tehetem, átmegyek oda vásárolni, mert olcsóbb a ruha, a cipő, mint nálunk, és időnként ráakadók ilyen különleges darabra is, mint ez a kabát. Körülbelül öt éve vettem, és nagyon vigyázok rá. Kedvenceim még a pamutpulcsik, illetve ez a fekete-fehér szoknya.
- Sosem érdekelt, mit „illene" viselni egy-egy alkalomra?
- Nem nagyon... Ha előírják, mi a dress code (kötelező viselet) egy filmbemutatón, , akkor már csak azért sem abban megyek... Ám legutóbb, amikor egy női magazin díját megkaptam, nem véletlenül túlöltöztem az esten a többieket: egy habos nagyestélyiben érkeztem, és nem bántam meg, istenien éreztem magam benne.
- Hogy állsz a sminkeléssel?
- Ma már kerülöm. Főiskolás korom óta rengeteget volt rajtam alapozó, smink, és látom a nyomát a bőrömön. Hétköznap szinte sosem sminkelek. Harmincévesen sminkkel pont annyinak is látom magam, azonban smink nélkül fiatalabb arc néz vissza a tükörből. A természetes megjelenést kedvelem, ékszert sem hordok.
- Akkor ne is vegyen neked a párod gyűrűt?
- De, vegyen - nevet. - Neki még vasalok is, igaz, csak az ő ingeit, magamnak általában nem veszek olyan holmit, amit vasalni kell. Az egyetlen igazi „dilim" a napszemüveg, igaz, azért, mert túlzottan fényérzékeny a szemem. Karácsony után, egy leértékelésen például három minőségi napszemüveget vettem – egy áráért. Többnyire leárazáskor vásárolok, a legutóbbi szerzeményem egy csomó edzőcucc, hetvenszázalékos árengedménnyel.
A Suhanj! Alapítványt 2010. június 23-án alapította Kovács Patrícia és Gusztos Péter.
Célja, hogy megossza a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő gyermekekkel.
Dátum: 2010-től Miről szól?
Kollegák megszólaltatása, hogy szemben a kamerámmal mondjanak egy pár szót Patríciáról, ami spontán az eszükbe jut Róla. Lehet ez egy kedves emlék, egy próbafolyamat, egy színdarabi helyzet vagy véleményalkotás! Eddigi közreműködők: Juhász István, Bata Éva, Fenyő Iván, Pokorny Lia, Egyházi Géza