Tényleg újságírónak készült?

Csak negyedszerre vettek fel a Színművészetire. Gyerekszínészként kezdtem, játszottam színházban, forgattam, és sokáig úgy tűnt, nem akarják az istenek, hogy belőlem diplomás színész legyen. Erre begurultam. Elvonultam fél évre egy könyvtárba, és kitaláltam, hogy akkor én nem is újságíró, hanem rögtön médiaguru leszek.

Mi érdekelte a médiából?

Ma már semmi. Akkor csak az volt a fontos, hogy felvegyenek. Nagyon rosszul tanultam az iskolában, és a színház mellett a gimnázium harmadik-negyedik osztályát már magántanulóként végeztem, ami arról szólt, hogy átrugdostak az érettségin. Éreztem, hogy sok lemaradásom van, és be akartam bizonyítani, hogy igen is felvesznek valahova. Sikerült, csak közben bejutottam a Színművészetire is, és természetesen azt választottam.

14 évesen forgatott először egy orosz-amerikai filmben, rögtön Szentpéterváron.

Saját lakókocsi, névre szóló szék… Annyira furcsa volt, hogy egyszer csak Budapesten feltettek egy repülőgépre azért, hogy hónapokat töltsek a világ egyik legszebb városában luxuskörülmények között. Mint egy hercegnő, úgy érzetem magam a gyönyörű ruhákban. A Romanovok palotájában jártam, azokon a székeken ültem, ahol egykor a cári család tagjai, taxi jött értem, szóval az egész olyan volt, mint egy álom.

Hogy választották ki Anasztázia szerepére?

Az Operettszínházban voltam gyerekszínész. Ott éreztem meg, hogy ez nagyon nekem való. Zenei általánosba jártam, onnan kerültem be a Valahol Európában című darabba ,,tömeggyereknek”.

A zongora menne még?

Nem. Van egy nagyon rossz tulajdonságom, amin tudatosan próbálok változtatni: ha valami nem megy előre, akkor hátradőlök és leblokkolok. Amikor bekerültem a zenei tagozatos általánosba, rögtön hangszert választattak velünk, és gondoltam, hogy a zongora majd milyen jó lesz. Ám hamar kiderült, hogy negyedévente koncertet kell adni, és hogy az össze osztálytársam zsenigyanús – amíg ők brillíroztak, én csak pötyögtem. És akkor befeszültem. Ahogy befeszültem egy matekpéldánál is, ha nem ment, hátradőltem, és azt mondtam, hogy én ezt nem tudom.

Rossz gyerek volt?

Rossz. Rendszeresen hamisítottam aláírásokat ellenőrzőbe, de nem csak a saját, hanem osztálytársaim szüleinek nevét is remekül utánoztam… De ez régen volt!

Soha nem lett következménye?

Valahogy mindig kidumáltam ezeket, szóval van valami szélhámosság bennem…

Keresi a veszélyt?

Most már kezdem behúzni a kéziféket.

Ezek szerint szeret a tűzzel játszani?

Igen! Mindig azt gondoltam, hogy mindegy, hogyan halok meg, de nem akarom azt érezni öregkoromban, hogy kihagytam valamit. Nekem mindig el kellet esni, méghozzá elég nagyon ahhoz, hogy utána óvatosabb legyek…

Van egy listája, és sorra pipálja a dolgokat?

Egyszer például elhatároztam, hogy nekem fel kell szednem egy férfit, de úgy, ahogy a nagykönyvekben meg van írva, ahogy egy végzet asszonyának kell meghódítania valakit, aki elérhetetlen. És végig is csináltam! Akkor épp egy ilyen szerepet próbáltam a Színművészetin, és nem volt erről ismeretanyagom.

Azért gyilkolni nem fog, ugye?

Nem, dehogy! Ez egy próba volt, hogy megtudom-e szerezni azt, akit rendes körülmények között biztos nem tudnék.

Árulja el, hogyan csinálta!

Megszereztem a számát, SMS-eket küldtem. Igyekeztem nagyon titokzatos lenni, és a csel sikerült. Ez fél év munka volt. Nekem az egész színház erről, a játékról szól.

De ez az élet, amit most mesél!

Szeretek kipróbálni dolgokat. Ami fáj, azt is. Azt látom, hogy csomó olyan ember van körülöttem, akik mellett elrepül az élet, mind kalandot kihagynak. Én meg ezekre nagyon kíváncsi vagyok. Komolyan veszem, hogy csak egyszer élek!

Harmadéves volt a Színművészetin, amikor a Szerelemtől sújtva című film főszerepét játszotta. Állítólag maga a rendező, Sas Tamás sem tudta, amikor megtalálta a témával, hogy elég komoly magánéleti áthallások vannak a forgatókönyv és a múltja között.

Valóban volt. Ugyanis nekem azt is kellett egyszer próbálnom, hogy milyen szeretőnek lenni. Kíváncsi voltam magamra, de azt gondolom, hogy soha többet! És aztán egyszer csak jött ez a film, és az egykor megélt érzéseket felhangosítottam magamban.

Lett konkrét szakmai következménye ennek a mozinak?

Nem, de emlékeznek rá. Nekem például az igai elismerés, hogy alig egy hónapja odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy miután megnézte a filmet, lezárta a viszonyát, mert nem akart arra a sorsa jutni, mint a főszereplő. A mai napig kapok csodálatos leveleket olyan nőktől, akiknek ez a film nagyon sokat jelentett

Válaszol rájuk?

Igen, ezekre válaszolok.

Mindig az ösztöneire hallgat?

Igen, és eddig nem is nagyon csaptak be. Bár dönteni nehezen döntök.

Munkáit is megérzései alapján választja ki?

Amikor nagyon nehéz kérdések vannak, mondjuk, hogy legyek-e reklámfilmben bankos asszony…

Épp azon gondolkoztam, akar-e róla beszélni…

Nem tudok róla nem beszélni, én ezt elvállaltam, sokan innen ismernek, és az embereket érdekli. Visszatérve a döntésekre, mielőtt erre rábólintottam, megkérdeztem Máté Gábort, aki osztályfőnököm volt a Színművészetin, és ő azt tanácsolta, csináljam, mert nem olyan világban élünk, ahol ezt vissza lehet utasítani. És szerencsére akik felkértek, úgy gondolták, hogy az a reklámfigura legyen egy karikatúra, egy szerep. És nem akarok álszent lenni, de ezzel szakmai szabadságot is váltottam magamnak, mert ezután nem azért kell elvállalnom egy munkát, mert a számlákat fizetni kell valamiből, hanem az alapján dönthetek, hogy érdekel vagy sem.

Igazi kaméleon, és nem csak a filmek kedvéért változtatja a külsejét. A környezetéhez idomul?

Nem, a kedvemhez. Magamat szórakoztatom ezzel. Régen is így volt: diszkós korszak, metálos korszak felváltva…

Legutóbb a 9 és ½ randit forgatta. Mi a legemlékezetesebb belőle?

Talán az ominózus szexjelenet Fenyő Ivánnal, mert attól nagyon tartottam. Az ilyen helyzetek borzasztóan kellemetlenek, de végül, azt hiszem, sikerült szépen megoldani.

Tényleg küldött Iván SMS-t a forgatás előtt?

Igen, hogy ő is ugyanúgy fél, mint én… És a stáb is a lehető legdiszkrétebben bánt velünk.

A közeljövőben van valami filmszerep kilátásban?

Kettő is, de babonából nem beszélek róluk.

Következő színházi szerep?

Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvének zenés átrítában próbálok a Nemzeti Színházban. Nemes küzdelem: egy Marlene Dietrich-szerű dívát alakítok, 20 centis sarkakon. Élvezem, hogy elbűvölő, szexis démonná kell válnom…

Emellett szinkronizál, sőt énekel is…

Igen, Dévényi Ádámmal szoktunk rendszeresen koncertezni.

Ha megteheti, hogyan pihen?

Kutyasétáltatással. Nagyon szeretek főzni, meg egyáltalán mindenféle házimunkát szívesen végzek, teljesen kikapcsol. A főpróbahét nálam úgy kezdődik, hogy egy alapos nagytakarítást csinálok. Ennek pedig egyre közeledik az időpontja.

A cikkről készült képeket megtaláljátok a Scannelt cikkek/ Stílus & Lendület menüpontban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés