ÉM: Muszáj a reklámmal kezdenünk. Hiszen bárhogy is van, ez az, ami elsőként eszünkbe jut önről. Jó vagy rossz ez a fajta népszerűség?

Kovács Patrícia: Csak a jó oldalát érzem. Évekig Egerben játszottam csodás dolgokat. De rossz érzés volt, hogy alig néhány ember látja. Amig a kritikusok minden budapesti fesztiválon tolonganak, addig vidékre nem mennek le. Én pedig látszódni akartam. Akkor nem volt más lehetőség, mint Budapest. És jött a reklám. Amikor belevágtam, kicsit féltem, hogy leírom magam. De nem bánom, hogy így alakult, hiszen bárhová megyek, szeretetet érzek. Meg aztán eszköz is a reklám. Így biztonságban érzem magam anyagilag, s nem kell mindent elvállalnom. Szabadságot adott.

ÉM: Miben?

Kovács Patrícia: Elutasíthattam például olyan film főszerepét, ami hasonlóan közönségfilm lett volna, de akár beleragadhattam volna egy bizonyos szerepkörbe. Sokkal fontosabb volt például Miskolcra jönni. Fontosabb ma már nekem a munka, a szerep, a partner, mint az, hogy mennyit fizetnek, s hogy hányan látják.

ÉM: Miért éppen Miskolcot választotta?

Kovács Patrícia: Szervét Tibor (a Vőlegény rendezője – a szerk.) mondott egy darabcímet, és egy szerepet. Nekem ennyi elég volt. Kornél szerepe minden színésznő álma. Nem lehet neki ellenállni.

ÉM: Miért?

Kovács Patrícia: Csodálatos a darab nyelvezete, és mindent el lehet benne játszani. A kislányt, a csalódott nőt... legalább öt nő lakik ebben a szerepben.

ÉM: A miskolci színház is vonzotta?

Kovács Patrícia: Egerben többször is rendezett a szerb Radoslav Milenkovic. Amikor Miskolcon dolgozott, átjöttünk megnézni, ennyiben ismertem a színházat. Már régóta szerettem volna együtt játszani Máhr Ágival, Szirtes Gáborral, Sipos Verát pedig régóta ismerem. Amikor megtudtam, hogy Miskolcra jövök, informálódtam is, végignéztem a régi színházi fotókat: mindezzel együtt nagyon kellemes volt a találkozás. Bár a pályám elején vagyok, mégis sok helyen voltam már. Dolgoztam Egerben, Sopronban, Pesten a Nemzetiben, a Vígszínházban, alternatív színházakban, de vidéken a legjobb. Más a munkatempó, kedvesek az emberek, ugyanezt tapasztalom most is.

ÉM: A Vőlegényben egy 30 éves lányt játszik. Van hasonlóság önök között?

Kovács Patrícia: Olyan lesz külsőleg mint én, ugyanúgy hordja a haját, ugyanazok a gesztusai. De nem hasonlítunk. Én máshogy nőttem fel, más alakította a személyiségemet. A darab száz éve íródott, azóta az egész világ megváltozott. Kornél története ma már mese, nincsenek ilyen lányok. Viszont nagyon szeretem érte, jó dolog a bőrébe bújni. Még akkor is, ha én nem így akarnám élni az életem.

ÉM: Baj, hogy elmúlt ez a világ?

Kovács Patrícia: Nem gondolom. Eltávolodtunk tőle. Nem volt tévé, rádió, másképp éltek az emberek. Hol van ma már 30 éves szűzlány? Kornél épp ennyi idős, férjhez kell adni, keríteni kell neki egy vőlegényt. Akibe ő bele is szeret. Ezek után meg akarja győzni, hogy ő a legjobb. Hogy milyen Kornél? Egyszerűen szép a lelke. Nem vágyik többre, csak kicsi házra, malacokra, gyerekekre. De erre olyan gyönyörűen vágyik! Ezt csodálom benne.

ÉM: Mond valamit Kornél története a ma emberének?

Kovács Patrícia: Közhelyek jutnak eszembe: nincs az a pénz, ami felülírja a szerelmet. Küzdeni kell, azért, amit elterveztünk, a vágyainkért. Semmi nem számít, az sem, ki mit szól. Nagyon egyszerű, de nagyon jó kis tanítás ez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés