A pesti színházakkal ellentétben a Miskolci Nemzeti színházba nem volt egyszerű jegyet szereznem. Kedvesek voltak a telefonban a színház munkatársai, azonban a rengeteg bérletes miatt, csak a karzatra lehetett jegyet félrerakatni. De mivel Patríciáról van szó és Tőle tudom, hogy ez a szerep, egy hálás szerep, amire már régóta vágyott, ezért nem hagyhattam ki az előadást.

Az út jó hosszú volt Kecskeméttől, kb. 270 km, de annyit elárulhatok előre, hogy nagyon megérte! A színház Miskolc belvárosában a sétáló utcán található, hatalmas épület a földszint felett az első két emeleten körbe páholyok vannak és ezek fölött a harmadik emeleten van a karzat, ahová a jegyem szólt. Hát mit mondjak, ahogy elfoglaltam a helyem és még nem kezdődött el az előadás, egy kicsit rosszérzés fogott el, hogy mit fogok én ebből az egészből látni? Vittem ugyan a színházi látcsövemet, de amikor belepillantottam még így is nagyon távolinak tűnt a színpad. Ekkor megfordult a fejemben, látván, hogy egy perccel az előadás előtt egy csomó üres szék tátong a földszinti bérletes helyeken, ha az első felvonás végén is látok üres széket, akkor a szünetben átülök oda. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a második és harmadik felvonást már a színház legjobb helyéről az első sor közepéről élvezhettem végig! De ne menjünk ennyire előre!

A színművet Szervét Tibor Jászai-díjas színész-rendező rendezte. Patríciára Kornél szerepét osztotta, aki a nevével ellentétben egy polgári szegény család egy fiú és három leánygyermekéből az egyik lány. A darab az ő házukban kezdődik, ahol a család egyik ismerőse bejelenti a szülőknek, hogy sikerült egy férjjelöltet találnia Kornél számára, aki egy óra múlva látogatását teszi a háznál. Na ekkor indul be csak igazán az élet a színpadon, sürgés-forgás veszi kezdetét, a család összes tagja jár szomszédról szomszédra, hogy beszerezzék azokat a tárgyakat, italokat, ételeket, cigarettát, mellyel aztán jómódban tűntetik fel a családot a vőlegény előtt. Patrícia édesanyját a színműben Máhr Ági Jászai-díjas színművésznő, édesapját pedig Szirtes Gábor színművész alakítja. A vőlegényt Fandl Ferenc játssza, aki idén vehette át Miskolc város elismeréseként a Déryné-díjat.

A vőlegény meg is érkezik a családhoz, majd egy rövid beszélgetés után, négyszemközti beszélgetést kér az örömapától. Ekkor bújik ki a szög a zsákból, hogy ugyan ő állítása szerint egy jó hírű fogászdoktor, azonban csak megfelelő összegű hozomány fejében venné el Kornélt. A családnak természetesen nincsen pénze, de az örömapa megígéri, hogy másnapra a vőlegény rendelőjébe bemutatja az ígért hozományt. Ezzel vége is van az első felvonásnak és ezzel egyidejűleg a karzati megpróbáltatásaimnak is, mert a második felvonás már a rendelőben zajlik az első sor közepéről. Ekkor kiderül az örömapáról, aki szerintem Patrícia mellett szenzációsan játszotta a szerepét, hogy egy nagy svindli, össze-vissza kezd ígérgetni a vőlegénynek ezt-azt, hogy meglesz a hozomány, ne aggódjon, sőt még annál is több pénzre tesz majd szert. A vőlegény eleinte nem hisz ezekben a történetekben, de aztán a végére meggyőzi őt az apa. Távozása után váratlanul Patrícia jelenik meg a rendelőben és elmondja édesapjáról, hogy az ígéretei telis-teli vannak átveréssel és csalással, ne számítson hozományra, vegye el őt azért, a vonzalomért, ami kettőjük között kialakult. Ekkor a vőlegény elutasítja Kornélt, mondván, hogy ő nem érez iránta semmiféle vonzalmat, csak a pénz miatt vállalta volna ezt a házasságot. Ezek után Patrícia térden állva könyörög neki, hogy a pénz nem boldogít hanem a szerelem mindennél fontosabb. Az erőfeszítéseinek meg is lesz az eredménye, mert a felvonás végére meggyőzi a fogászt és elcsattan az első csók is.

A harmadik felvonás ismét a családi házban játszódik, ahová Patrícia négy hét után úri hölgyként jelenik meg egy csodálatos piros-fekete ruhában piros kalappal. Először nem örülnek a családtagok a látogatásának, de elmeséli, hogy a fogász után megismerkedett egy külföldi dúsgazdag emberrel, aki elviszi őt Velencébe és elveszi őt feleségül. Ennek bizonyítékára ajándékot, illetve kézpénzt küldött a családtagoknak. Ekkor váratlanul betoppan a vőlegény, aki számon kéri Pacitól, hogy miért hagyta őt faképnél, hisz előtte megváltoztatta az életét, leszokott a kártyáról, a lóversenyről és igazi családszerető emberré változtatta. Itt felcserélődnek a szerepek, most a vőlegény könyörög térden állva, hogy ne menjen el Velencébe, maradjon itt vele, a pénz nem boldogít, csak a szerelem számít! Eleinte Kornél ridegen fogadja az orvos közeledését, de aztán ő is enged a kísértésnek és természetesen őt választja a gazdagság helyett!

A darab óriási sikert aratott, négyszer tapsolták vissza a művészeket!

Előadás után a művészbejárónál vártam Pacit, aki szinte már hamarabb átöltözött, mire odaértem, elmondta, hogy mégegyszer elnézést kér az olvasóktól a Kíváncsi 10 csúszása miatt, de képzeljétek el, hogy három hétre leköltözött Miskolcra, (Károly kutyával együtt) és annyira lefoglalták a próbák, hogy semmire nem maradt ideje.

Összefoglalásként annyit mondhatok, hogy ez az előadás teljessé tette számomra a karácsonyt, óriási élmény volt az első sorból, gyakorlatilag 2-3 méterről élvezni Patrícia lenyűgöző játékát, köszönöm Neked Drága!

Előadásról képeket, itt találtok!