Téged elsősorban egy hazai kereskedelmi bank televíziós hirdetéséből ismer a nagyközönség. Egy reklámban való megjelenés mennyire segítheti elő a színészi ambíciók kiteljesítését? Vagy éppen gátlón is hathatnak?

Amikor még főiskolás voltam, adtam egy olyan interjút, hogy én sohasem megyek el reklámba szerepelni. Aztán lám ezt a sorozatot csináltam mégis három évig. Azóta ugyan eltelt jó egy év, ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy emlékeznek rá az emberek, részben ennek alapján tartanak engem számon. És hát a reklámfilmet vetítik azóta is. Valójában én nagyon jól jártam ezzel a fajta megjelenéssel. Amikor elkezdtem a bankos forgatást, gyakorlatilag csak a Szerelemtől sújtva című filmben voltam látható, ami erősen rétegfilm. Ráadásul akkoriban Egerben voltam színésznő, helyi ismertséggel. Amióta viszont lement ez a reklámfilm, kapta három nagy filmfőszerepet, Budapesten játszom több színházban, a Nemzetitől kezdve a Vígszínházon keresztül a Radnótiig bezárólag. Ráadásul annyira más alkatú az a nő, a bankos anyuka, akit a reklámban alakítok, hogy még az utcán sem ismernek fel ez alapján. Egyrészt sokkal idősebbnek tűnik, ráadásul a filmben ott van mellette a két gyerek, és hát az emberek akkor tényleg azt gondolják, hogy van két gyerek. Az életben viszont én egy egész más karakter vagyok, és a filmesek, rendezők sem azt látják bennem.

Még be sem fejezted a főiskolát, harmadéves voltál, ha jól tudom, mikor megkaptál egy jelentős filmfőszerepet. A Szerelemtől sújtva szerelmes-fiatal gyilkos fiatal lányát alakíthattad nagy sikerrel. Ráadásul filmbéli partnered főiskolai osztályfőnököd, Máté Gábor volt. Hogyan élted meg ezt a korai indulást?

Igazából én tizennégy éves korom óta színpadon vagyok, gyerekszínészként kezdtem. A korai indulás nálam egy ,,sokkal korábbi” indulást jelent. Félretéve a tréfát, az, hogy harmadévesként kaptam azt a filmfőszerepet, valóban egy hatalmas lehetőség volt.  Annyira meg is ijedtem a feladattól, azt gondoltam, csak úgy vagyok képes az egészet kibírni, ha rákenem az egész felelősségét a film rendezőjére, illetve operatőrére, Sas Tamásra és Ragályi Elemérre. Azt gondoltam: ,,ijedjenek” meg inkább ők, hogy ezt így rám bízták.

Gyerekszínészként egyenes utad volt a főiskolára?

Igazán nem, mert csak negyedszerre vettek fel, de azt gondolom, hogy pont akkorra kerültem be a főiskolára, amikor már odavaló voltam. Addig viszont voltam az Új Színház stúdiósa, ahol megkaptam az úgynevezett színész kettő minősítést, vagyis én már a főiskolára úgy mentem, mint egy ,,kész” színész.

Ismeretséged elsősorban filmbéli szerepeidből adódik, a színházi fellépéseidről talán kevésbé is értesülünk.

Lassan három éve vagyok szabadúszó, és legalább havi húsz előadásom van színházakban. Ehhez képest még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy évi egy, vagy két filmet forgathatok. Persze azért mégis csak a színház az igazi, filmekben játszani viszont egyfajta ajándéknak számít. Ez a szabadúszás egy kicsit azért nehéz: most például játszom Miskolcon egy Szervét Tibor rendezte darabban, de rengeteg szerepem van Budapesten is különböző darabokban. Nyílván persze a filmekből ismer a többség, de hát jöjjenek el többen színházba…

És a tévé mennyire új szerelem? Most ment a közszolgálati csatornán a Presszó című sorozat, amelyben te is szerepeltél.

Amióta játszom ebben a sorozatban, gyakrabban hívnak más tévéműsorokba is, különféle televíziós színházi vetélkedőkbe. Időközben pedig elvállaltam a környezetvédelmi nagyköveti posztos is emiatt is invitálnak reggeli beszélgetős műsorokba. Nyilván tőlem, egy viszonylag ismert színésztől jobban elfogadják az emberek, ha azt hallják, hogy ,,ne folyassuk a csapot” és ,,rakjuk rendbe nyílászáróinkat” , mint mondjuk egy szakpolitikustól. Gyakorlatilag tehát ez a gyakoribb tévés szereplés a Presszó óta jellemző, valahogy azt érzem, idővel kialakult, hogy már nem ,,csak” egy lány vagyok, aki a ,,Fenyő Ivánnal csókolózik egy filmben”, hanem saját jogon, mint Kovács Patrícia ,,jelenhetek” meg a képernyőn.

Cikk képekben itt!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés