Igazi rossz gyerek voltam. Ma talál túlmozgásosnak, de azért kezelhetőnek tartanának. Akkoriban a szüleim, hogy a mozgásigényemet kielégítsem, beírattak egy színjátszó csoportba. Ott megtaláltam a helyem, és ott is maradtam. Aztán az Operettszínház válogatást tartott, és tizennégy évesen színpadra kerültem.

- Iskolába járt, majd jöttek a próbák, az esti, hétvégi fellépések... Ennek az életritmusnak köszönhetően nem maradt ki a gyermekkora egy része?
Sok mindent másképp éltem meg, mint a kortársaim, ráadásul a gimnázium utolsó két évét a rengeteg próba és fellépés miatt magántanulóként végeztem el. Persze furcsa volt, hogy tizenévesen magamnak vehettem meg a cigarettát, meg persze bármi mást is, hiszen szinte fizetést kaptam a színházban, de összességében jó érzés is volt kicsit felnőttnek lenni. Ezért, no és persze azért is, mert sokszor tizenegy-, éjfélkor értem haza az előadások miatt, kiesett a kamaszkorom egy része.

- Színházban dolgozott, volt tapasztalata: ennek köszönhetően elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára?
Nem, dehogyis. Csak negyedszerre vettek fel. Már ott tartottam, hogy ha akkor sem sikerül, akkor feladom, más pályát választok magamnak. Amikor negyedszer felvételiztem, egyúttal több más helyre, így például kommunikáció szakra is jelentkeztem. De akkorra valószínűleg megértem arra, hogy felvegyenek. A főiskolás évek nagyon tetszettek, no és utána az a négy év is igen hasznos volt, amelyet az egri Gárdonyi Géza színházban töltöttem. Úgy gondolom, remek volt az a korábbi szokás, hogy a frissen végzett színészeknek néhány évet vidéken kellett tölteniük. Az egri évek után, ha jól számolom, immár három éve a fővárosban dolgozom. Igaz, nem horgonyoztam le egyik színháznál sem, szabadúszó vagyok, de nem panaszkodhatom. Van munkám bőven, olykor még le is kell mondanom néhányat, mert nem fér bele az életembe, de azt is tudom, hogy ez most van így, ez bármikor megváltozhat. Tudom, hogy sok előnye, és legalább ugyanannyi hátránya van annak, ha az ember szabadúszó, de megtanultam értékelni mindazt, amim van. Remek érzés egy színházi társulathoz tartozni, de az is jó, hogy több társulathoz is tartozom, és több műfajban is kipróbálhatom magam.

- Hol tudná jobban elképzelni magát: az Operettben, a Madáchban, vagy egy olyan színházban, amely főleg prózai darabokat játszik?
Semmiképpen sem tudom elképzelni magam úgy, mint aki folyamatosan zenés, táncos darabokban szerepel. Évente egyszer-egyszer jó kiruccanni egy zenés darabba, de inkább prózai színésznőnek tartom magam. Olyannak, aki jó ének-, és tánctudással van megáldva, azonban inkább a prózai szerepeket részesíti előnyben.

Fontos az egészség!

- A pályaválasztásban tudatos volt, másban is ilyen határozott?
Szeretném azt hinni, hogy igen. Kétszer szoktam le a dohányzásról, és most remélem, már véglegesen. Ehhez a pályához valahogy hozzátartozik a dohányzás, de elegem lett belőle, hogy tizenöt éve károsítom a szervezetemet. Ráadásul kissé kényeskedő is vagyok, nem szerettem, ha a ruhám cigarettafüsttől illatozott, így amit felvettem, egyből a szennyesbe is került. Ráadásul a pénztárcámat is jelentősen megterhelte, így tehát több okom is volt arra, hogy letegyem a cigarettát.

- Mást is megreformált az életében?
Felkértek, hogy legyek egy fitneszközpont arca, és ezzel járt egy éves bérlet is. Úgy gondoltam, ez egy jel, és elhatároztam, hogy rendszeresen járok majd edzeni. Eleinte minden mozgásformát kipróbáltam, de rájöttem, hogy számomra a spinning a legjobb. Igazából nem fogyni, nem alakot formálni járok a terembe, hanem, hogy jobb állóképességem legyen. Erre pedig a spinning a legjobb. Ha a futó- vagy taposógépre felálltam, nem összpontosítottam kellően, telefonálgattam, sms-t írtam, vagy éppen újságot olvasgattam, így nem is volt olyan hatékony az edzés. Alapvetően lusta vagyok, de más irányítása alatt, csoportban, hajlandó vagyok keményen edzeni. A spinning pedig igazán megdolgoztat, jó a zene, kikapcsolódom közben, és semmi másra nem tudok koncentrálni, mint az edzésre. Ráadásul rájöttem, hogy heti három edzés mellett azt ehetek, amit csak akarok. Igaz nem vagyok túl édesszájú, nekem édesség az aszalt barack, vagy éppen a papaya kocka is, nem kell, hogy mindenáron csokoládé legyen. Úgyhogy ezzel nincs is nagy problémám, ráadásul cukrot sem használok, inkább mézzel édesítek mindent. Ha mégis cukor szükséges valamibe, akkor inkább a barna cukorra szavazok. Ja, és a dohányzással egyidejűleg valahogy a hús is kikerült az étrendemből. Nem eszem sem disznó-, sem marhahúst, nagy ritkán, ha mégis megkívánok egy kis húst, akkor cézársalátát eszem csirke- vagy pulykahússal. És ha a rendszeres spinning edzés, a szinte cukor- és húsmentes étkezésem nem lenne elegendő, akkor elmesélem, hogy van még egy titkos fegyverem. Magyar vizslámnak olyan mozgásigénye van, hogy rendszeresen megmozgat. Az edzéseim mellett vele is minden nap reggel és este is egy-egy órát sétálunk. Korábban mindent szétszedett, de mára már, öt és félévesen, lehiggadt. A két séta alatt kitombolja magát, otthon viszont jobbára elfekszik a kosarában, és csak néha jön oda hozzám egy kis simogatásra.

- Szokott főzni?
Igen szoktam főzni, főleg levest és főzeléket. Ha csak lehet, bioételeket fogyasztok, de persze erre nincs mindig lehetőségem. Mint ahogyan itt a kávézóban sem kérhetem a kakaómat rizstejből, hiszen nem is nagyon tudják, hogy mi is az a rizstej. De otthon a hűtő csakis egészséges ételeket tartalmaz.

- Odafigyel arra, hogy mit eszik, mennyit mozog: egészségügyi szűrésekre jár?
Nőgyógyászhoz évente rendszeresen megyek, és mivel sok anyajegyem van, azt is gyakran megnézetem. Sajnos nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, ezért korábban a legkisebb fejfájásra is rengeteg gyógyszert bevettem, és rohantam az orvoshoz. Ma már ezen is próbálok változtatni, és nem nyúlok egyből a gyógyszeres szekrény felé.

Nem macsós az ápolatlanság...

- Mit gondol a férfiak egészségtudatosságáról?
Azt gondolom, lenne hová fejlődniük. Nagyon sokan ápolatlanok, hanyagolják a hajmosást, cikinek érzik, hogy elmenjenek kozmetikushoz, pedig sokukra ráférne. Macsósnak gondolják az ápolatlanságot, pedig szerintem egyáltalán nem vonzó. Az sem túl nagy leányálom, amikor egy csókjelenetben olyan partnerrel kell szerepelni, aki előtte dohányzott. Én, amíg dohányoztam, az ilyen jelenetek előtt rágóztam, vagy mentolos cukorkát ettem. A férfiak erre nem nagyon figyelnek, úgyhogy nekünk nőknek kell felhívnunk erre a figyelmüket, és ez olykor kellemetlen. Az én szerelmem teljesen más. Mindig azzal szoktam cukkolni, hogy több időt tölt a tükör előtt, mint én. Mindig tiszta, ápolt, öblítőillatú a ruhája, és neki is kellemes illata van. Mivel száraz a bőre, ő is krémezi az arcát, és ezt nagyon szeretem. Szerintem korunk megköveteli az ápoltságot, és ennek köszönhetően egyre több férfi kezd adni magára, és ez nagyon jó, követendő tendencia. Már láttam kimondottan férfikozmetikát is, úgyhogy szerintem jó úton járnak.

Cikk eredeti formájában itt!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés