Nem könnyű téged beskatulyázni, ám az operett műfaja még tőled is meglepő…

Éppen ezért vállaltam el Paulette szerepét. Számos zenés darabban dolgoztam már, de ilyen nagyszabású operettben még soha. Kíváncsi vagyok rá, hogy ebben a műfajban mit tudok kihozni magamból.

Hogy állsz az énekléssel?

Mindig edzésben tartom a hangom, de Lehárhoz ez önmagában nem lenne elég. Szinte mindent az elejétől kellett kezdenem, hiszen egy teljesen újfajta hangképzésről és énekstílusról van szó. A tanulás számomra kifejezetten lelkesítő, izgalmas kihívás. Szerencsére többekkel – Béres Atilla rendezővel, Stohl Andrással, Hollósi Frigyessel – jól ismerjük egymást, így előttük nem szégyellem, hogy olykor ,,négyballábam” van.

Színésznőként egy társulatban vagy inkább szabadúszóként érzed jól magad?

Mindkettőt próbáltam már. Épp most találtam vissza a társulati léthez: szeptembertől a Vígszínház tagja leszek. Szabadúszóként is helyt álltam, de az ország egyik legpatinásabb színházában még magasabban van a léc. Nagy felelősség, komoly feladat.

Visszataláltál Budapestre. Újra megszeretted a fővárost az Egerben töltött évek után?  

Igaz, ami igaz, Eger egy időre elcsábított. De rá kellett jönnöm, hogy ez az én városom. Egyszerűen szerelmes vagyok Budapestbe.

Mi kapcsol ki igazán?

Ami mindenkit: egy forró habfürdő például. Vagy a magyar vizslám, akit naponta háromszor viszek sétálni. De a háztartás is ilyen: egészen hétköznapi módon mosok, főzök, vasalok, takarítok… Ezenkívül rendszeresen sportolok, és imádok moziba járni.

Mit hoz a nyár?

Sas Tamás rendezővel thrillert, sőt pszichokrimit forgatunk, amelyben három nő elindul vitorlázni, és ketten jönnek vissza. Kováts Adéllal és Pálmai Annával játszunk együtt. El sem hiszed, hogy mennyi várom már, hogy végre a Balaton közepében ébredjek egy vitorláson.

Meguntad a könnyed közönségfilmeket, netán a szerepeidet ért rosszalló kritikákat?

Egyiket sem. A változatosságra szükségem van, a kritikából pedig, ha olyan, tudok tanulni. Annak ellenére, hogy főiskolásként úgy gondoltam, ez egyenesen a világvégét jelenti, éveken keresztül forgattam reklámokat is. Mostanra rengeteg pozitív visszajelzést kapok olyanoktól, akik bizony azért jöttek el megnézni egy drámában vagy egy nehezebben emészthető, modern darabban, mert megszerettek az S.O.S. szerelem! című filmben, vagy sokat nevettek a reklámjaimon. Ha a közönségfilmekből fakadó ismertségem be tud hozni embereket a színházba, annak örülök. Ugyanezért állhatok ki az állatok vagy a környezet védelme mellett is: mert ismernek. Akit az emberek megismertek és megszerettek, annak szerintem kötelessége társadalmi szerepet és felelősséget vállalni – magam is igyekszem fontos, jó ügyeket segíteni.

Szkennelt cikk itt! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés