Az előadás 21:00-ra volt meghirdetve, de közbeszólt a szabadtérik egyetlen egy hátránya az eső! :( 21:00 után nem sokkal Béres Attilát láthatta a közönség a színpadon, aki üdvözölte a nézőket, majd elmondta, hogy folyamatos kapcsolatban állnak a meteorológiával és szerintük 30 perc múlva eláll az eső. Sajnos fél óra elteltével talán egy kissé még jobban is szakadt, de újból felbukkant Attila és megnyugtatta a közönséget, hogy 15 perc múlva elkezdik a várva várt előadást! Így is lett! :) Életemben először voltam itt a Szegedi Szabadtéri Játékokon (természetesen Szegeden már sokszor voltam, de előadáson még sose) és nagyon tetszett minden, a hangulata a szabadtérinek, maga a Dóm, a sok-sok kivetítő, aminek igazából, mint az hamar kiderült, nem arra szolgáltak, amire számítottam, nem a darabot vetítették ki rajtuk, hanem angolul írták ki röviden összefoglalva a történetet, ami szerintem szintén hasznos dolog! Akkor nagyon jó ötlet volt az is, hogy a darab elkezdése előtt felolvasták a szereposztást! :) Amint ennek vége lett a színpadon Stohl András (Tivadar) kalauzolt el minket egy színház táncos jelenetének a próbájára. A második jelenetben Rácz Ritát (Zórika) láthattuk az erdő közepén egy viharban, majd a híres Bodrogi Gyula (Dragotin Péter) földbirtokán észleltük magunkat. Nem sokkal később Patrícia (Paulette) és Molnár Piroska ( Mademoiselle Berta) robogott be szó szerint egy motorral a színpadra, mondván, hogy megérkeztek Zórika esküvőjére, aki Bodrogi Gyula lányát alakította, Patrícia (aki először egy sárga overált viselt, ami alatt egy csodás vidám rózsaszín díszes egybe ruha volt) pedig Gyula bácsi unokahúga volt, aki jelenleg Mademoiselle Berta nevelőnőnél lakik. Stohl András egy csodálatos régi fehér autóval jött fel a színpadra Frankó Tündével (Ilona, vidéki primadonnával), mondván, hogy lerobbant az autójuk. Kitalálták, hogy Tivadar álgrófnak adja ki magát és ezentúl legyen az a neve, hogy gróf Óvári Tivadar. Sikerült is elhitetniük ezt egy ideig! Megismerkedtek Dragotin Péterrel, aki nagy rajongója volt a primadonnának. Közben Paulette folyamatosan kereste Zórikát, akit hamarosan meg is talált és csodálkozva vette észre, hogy nem boldog Zórika, mert nem a vőlegényébe Jonelbe (Vadász Zsolt) szerelmes, hanem egy cigányprímásba, Józsiba (Kiss B. Attila), de ennek ellenére megtartják az esküvőt és el is indult Zórika készülődni. Paulette pedig kettesben maradt Ilonával és kifaggatta, hogy hogyan tudják a színésznők tönkre tenni a férfiakat!? Csupán három módszer az egész: 1. a lányok kedvenc virága a brill, 2. zavarba hozni a férfiakat, 3. olykor visszakérdezni az ,,igazán” szóval. Paulettnek hamar megadódott a lehetőség, hogy mindezt kipróbálhassa, ugyanis a színpadon már ott is termett az álgróf. Szerelem első látásra volt! Az esküvőre nagyban készültek, ami hamarosan kezdetét is vette! Nekem amúgy ezek a jelenetek voltak a kedvenceim, sok táncos, ének (ami a színpadi árokból szűrődött fel) és a csodálatos koreográfiák! Az esküvő nem úgy alakult, ahogy a többség szerette volna, mert Zórika Józsit szerette és csupán csak apja kedvéért ment volna férjhez Jonelhez, de Józsi egyszer csak megjelent és megkérdezte Zórikát, hogy vele tart-e? Természetesen a főszereplő vele tartott. Azonban a primadonna nem hagyta az esküvőt kárba veszni, így hát táncra kiáltotta fel az asszonyokat! Ezzel a jelenettel zárult az I. felvonás, és ahogy a színészek levonultak a színpadról, az eső újra kezdett, csak szakadt, és szakadt, mintha dézsából öntötték volna…!   A szünet 10 percre lett tervezve, ha nem szólt volna közbe a meteorológia, mert az eső ugyan nem ált el! Vártunk, vártunk, hátha… de semmi és a legnagyobb sajnálatomra a tömeg elkezdett felállni és elsétálni a helyszínről. El tudjátok képzelni mennyire szomorú voltam…, eljövök Kecskemétről Szegedre, nagy nehezen elkezdődik a darab, látok egy fantasztikus I. felvonást Patríciával, majd nem látom a végét…! Mikor már láttam, hogy elég sok ember elhagyta az ülőhelyét akkor én is felálltam,(közben mikrofonon keresztül bemondták, hogy az előadást az eső miatt nem tudják folytatni) megkerestem a családomat, merthogy nekem szuper helyem volt a 3. sor közepe, a családom többi tagja, pedig a lelátón ült. Az előadás végén szerettem volna gratulálni Pacinak egy virággal! A színpad bal oldalánál láttunk egy-két biztonsági őrt, akihez odamentem és megkérdeztem, merre találhatom Patríciát, tőlük azt az igazítást kaptam, hogy menjek át a színpad másik oldalára és arra van a színészeknek az öltözőjük… máris felcsillant a szemem, mert régi nagy vágyam, hogy láthassak egy öltözőt, csak úgy szimplán, de hogy úgy, hogy még a színészek is ott vannak… na ez volt aztán maga a csoda! :) Természetesen rohantunk is, hiszen szakadt az eső még mindig. Épp láttuk Stohl Andrást búcsúzkodni, de már indult felfelé egy lépcsőn, mikor megszólítottam… ,,Szia András! Ne haragudj, Kovács Patríciához jöttünk, nem tudod merre van?” mire ő ,,Gyertek csak kövessetek”, mentünk utána egy nagy lépcsőn kellett felmenni, ami azért levolt takarva egy fekete függönnyel a színpad x szélénél, majd egy másik meredek lépcsőn kellett lemenni, ahol bizony már az öltözők tömkelege fogadott minket! Megköszöntük Andrásnak, majd elmagyarázta, merre kell menni! Aztán sikerült megtalálni, láttam az ajtóra, hogy ki volt írva ,,Kovács Patrícia” fölé pedig ,,Frankó Tünde” , az ajtók előtt voltak kis padok, oda leültünk és vártunk, hogy egyszer csak majd kinyílik az a bizonyos ajtó! Hamarosan ki is lépett Paci, és már át is volt öltözve. Elmondta, hogy Ő is mennyire sajnálja ezt az egészet, aztán megkértem, hogy mesélje el nagyvonalakba a végét! Nagyon kedves volt, elég hosszan el is mondta, és a hallottak után, hogy  mennyire szép a vége, egyre jobban elkeseredtem, hogy nem láthattam! Beszélgettünk még pár szót, sikerült még képet is készítenünk! :) Majd elköszöntünk és kezdetét vette a hazaút…
Másnap délután csak úgy nézegettem az Interneten a híreket, kíváncsi voltam, hogy mit írnak a tegnapi napról! A szegedi portálokon nem nagyon jutottam semmire, így gondoltam felnézek a szabadtérinek a hivatalos honlapjára! És képzeljétek el mit láttam a főoldalon… címe: Cigányszerelem II. felvonás, annyira izgatott voltam már a cím hallatán, hogy gyorsan el is kezdtem olvasni. Leírták benne, hogy a szervezők nagyon sajnálják ezt az egészet, így kárpótlásul 11.-én egy másik kapunál beengedik a 10.-ei nézőket és a lelátónak a hátulján felállítanak egy kivetítőt, amin mind a két felvonást megnézhetjük! Annyira megörültem, hogy robbantottam a családot, hogy muszáj visszamennünk és induljunk máris! :) Így is lett, mindenki gyorsan elkészült, be minden a kocsiba és már irány is Szeged!
Szerintem ez a gesztus hihetetlen kedves volt a szervezőktől, ilyet nem sokan tesznek meg, az biztos! Időbe oda is értünk, szerencsére azért sokan visszajöttek, ennek örültem, viszont izgultam is, mert azt írták a honlapon, hogy nyilván 4000 férőhelyet mégegyszer nem tudnak biztosítani, de azért korlátozott mennyiségben igen! Ahogy beengedték a népséget a kapun, az emberek rohantak, hogy jó helyük legyen a kivetítő előtt, Szerencsére mi az első sorban találtuk magunkat! :) Hamarosan el is kezdődött az I. felvonás, amit már a kivetítőn néztünk és szerencsére az idő is kellemes volt! Olyan kettős érzésem volt, örültem, hogy itt vagyok és látom újra, de azért egy kicsit bántott is a dolog, hogy például oldalt láttam, amikor a táncosok felvonulnak vagy a lelátónak, a kis réseiben beszűrődtek a színpad fényei.  Illetve tegnap a 3. sor közepén mennyire más volt minden a jó kis helyemen nézhettem élőben, a kivetítő meg olyan volt mintha TV-ben néztem volna… így aztán megfordult a fejemben, hogy a II. felvonást nem így kellene végignéznem! El is érkezett a szünet, és mivel a tömeg hátrafelé indult, ahol a kivetítő volt meg a büfé, gondoltam egyet és én meg előre a nézőtér felé vettem az irányt! Nem volt feltűnő senkinek sem, hiszen lehettem én is, aki éppen jön visszafelé a büféből! Kérdezgettem néhány emberkét, aki mellett mondjuk csak 1 ülőhely vagy 2 volt, hogy véletlenül esetleg nem ült ott senki, de sajnos mindenkitől az ellenkezőt kaptam válaszul. A tömeg jött, egyre többen foglalták el a helyüket én meg álltam a szektorok között a lépcsőn, közben hallgattam a cigányzenét, amit játszottak a színpadon! Amúgy ez is egy jó ötlet volt, hogy aki nem ment el a büfébe, nem unatkozott, hiszen akik a cigányzenészeket alakították, addig ők játszottak! Végül arra jutottam, hogy leülök a kis párnámra a lépcsőre! Úgy helyezkedtem, hogy a kamerás, aki vette fel a kivetítőre, ne szóljon rám, hogy esetleg belelógok vagy bármi! Olykor olykor, mikor hallottam, hogy a lépcső megremeg, azt hittem jön a kamerás és elzavar, de amikor elkezdődött a darab és elcsendesült a nézőtér, már biztosnak vettem, hogy nem fog senki sem rám szólni! Ez így is lett! Teljesen jól láttam mindent, ugyanolyan volt, mint tegnap este a 3. sor közepén és a tetejébe még senki sem ült előttem! :) A II. felvonás Gesztesi Károly (Kutula) cigányvajdánál játszódott, ahova megérkezett Józsi és Zórika engedélyt kérni arra, hogy összeházasodjanak! Az esküvőt engedélyezték és készültek a nagy lakodalomra! Paulette közben kényszeríttette Tivadart, hogy vegye el, hiszen ő is belátta, hogy ez, szerelem volt első látásra! De figyelmeztette, hogy az apja egy katona, aki az álgrófokat bizony leleplezi ám. Persze mindez csak hazugság volt, mert nem sokára kiderült, hogy az apja még anno egy háborúban elesett. Jonel nem tudott belenyugodni, hogy a szerelme már másé. Ilona megérkezett az erdő másik végébe, ahol a cigányok éltek és Józsival futott össze. Zórika épp akkor toppant be, amikor ők ketten táncoltak és énekeltek együtt, erre Zórikában egy világ szakadt meg és megkérdezte, hogy Józsi szereti e még, mire ő azt felelte az esküvőt megtartjuk. Zórika nem tudta mi legyen, de azért felvette az esküvői ruhát és elindult a nagy eseményre. Váratlanul megérkeztek apjáék, aki már nem tartotta Őt a lányának! Zórika úgy érezte, hogy már senkié sem és nagy fordulat következett be, mert hirtelen gondolt egyet és elrohant a második esküvőjéről is, vissza az előző hitveséhez! Végül minden rendbejött, Jonel elvette Zórikát, Tivadar Paulettet és, hogy hármas esküvő legyen, Dragotin Péter kijelentette, hogy elveszi Mademoiselle Bertát! Az esküvő legeslegelején megjelentek Józsiék! Hirtelen mindenki megijedt, most mi lesz, de Józsi csak azért jött, hogy elköszönjön és elmondja neki jó így egyedül! A vége tetszett nekem a legeslegjobban, nagyon megható, de szomorú is volt egyben. A cigányok és a földbirtokosok megbékéltek egymással a férfiak kezet fogtak, az asszonyok megölelték egymást! Így lett vége ennek a kalandos történetnek! :) Szerettem volna tudatni Pacival, hogy láttam a végét is, hogy mennyire szuper volt, így lementem újra az öltözőbe, már tudtam pontosan, mi merre van! Nyílt az ajtó és megint Patrícia lépett ki, oda mentem és mondtam Neki ,,MEGLEPETÉS!” annyira drága volt, hogy meg is ölelt az örömtől! Én természetesen még boldogabb voltam, láttam az előadás végét + mégegyszer az előadás elejét és olyan sem volt még, hogy Patríciával kétszer találkozzak egymást követő napon! Gratuláltunk most már az egész előadásért nyújtott szerepéért, elmeséltem, hogyan is jutottam be a II. felvonásra és élvezhettem élőben! :) Még egy képet készítettünk és egy picit még beszéltünk aztán Ő és mi is indultunk hazafelé!
Azt hiszem ez így volt megírva és ennek így kellett történnie, egyszerűen fantasztikus volt, egy hihetetlen nagy élmény! Köszönöm Pacikám!

A közös képeket megnézhetitek itt!