Egész más dolog a Szigeten játszani. Dübörög a zene a többi sátorból, beszédelegnek az emberek, és ha nem tetszik nekik, akkor hangosan távoznak, vagy ami még rosszabb - hangosan maradnak. Pár éve így tették tönkre Süsüék Liliomját, ami egyébként zseniális előadás. Ide másféle színház kell: ami nem sérül, ami harsány, zenés, improvizatív, ami bevonja a nézőket. Ilyen volt a TÁP-színház tavaly, amiben játszottam és nagyon bírtam.

Most persze csak savanyú a szőlő, mert ez az első év, hogy nem vagyok kint, pedig fel is lépnék megint, ma este fél 7-kor a Magic Mirrorban, ahol a Vígszínház mutatkozik be az új évad repertoárjával. A Nő vágya című musicalből adnak zenei keresztmetszetet, amiben sajnos nem tudok ott lenni, pedig ez lesz az első évadom a Vígben.

Csakhogy pont ezen az estén premierem van Zsámbékon a Kovács Patrícia című előadásban, ahonnan érthető okokból nem hiányozhatok. Nem akarok senkit elcsábítani a Szigetről, de aki szereti a színházat, annak érdemes eljönni. Hat éve diplomáztunk, az osztályból mindenki ment a maga útján, de akkor úgy döntöttünk, hogy nyaranta összejövünk és augusztusban csinálunk valamit közösen. Kalapból kihúzzuk valakinek a nevét és róla szól a darab - ahogy ő látja magát, ahogy a többiek látják őt. Most én vagyok soron, kemény menet lesz.

Amúgy ősszigetes vagyok, igazi kemény mag. Az első Szigettől kezdve járok, az elején végignyomtam az egész hetet, kint alvással, sátorban. Na jó, annyit csaltam, hogy néha hazamentem zuhanyozni meg hajat mosni, mert akkoriban nem volt ennyire luxus a higiénia a Szigeten, mint most. Az utóbbi években persze már csak esténként járok ki, és fellépni is szoktam, a Színházi Sátorban meg a Magic Mirrorban. Ez a helyszín mindig is a kedvencem volt, nagyon jó zenék szólnak, amikor épp nincs program. Emlékszem, amikor először tévedtem be ide, meglepődtem, hogy egy ilyen témáról, mint a homo¬szexua¬litás, nyíltan lehet beszélni. Fiúk fogják egymás kezét és ez engem egyáltalán nem zavar, és beszélgetnek erről az egészről. Az az év egyébként is ilyen volt, valahogy egyszerre nyílt ki minden ajtó, ami addig zárva volt előttem. A kamaszkorom meghatározó nyara volt, és abból egy hét itt a Szigeten.

A Sziget élményéhez hozzátartozott, hogy ha elfogyott a pénzünk, akkor mentünk enni a Krisnásokhoz, és minden évben összeházasodtunk legjobb gimis barátommal, a Petivel. Máig emlékszem arra, amikor Kordáék először léptek fel itt - őrületes bulit nyomtak. Egyébként nekem nem is annyira a zenéről szól a Sziget, hanem hogy mennyi hely van, amit meg kell nézni, ki kell próbálni. Kint az összes civil szervezet, meg lehet nézni, hogy mivel foglalkoznak, lehet mindenféle teszteket csinálni, például pszicholó­giai teszteket, az nagyon izgalmas. Kispál-koncertre elmehetek bárhová, bármikor, de ilyen töménységben a szervezetek, a boltok, az árusok - ennek nem tudok ellenállni. Koncerten nagyon meg kell találni a jó helyet, hogy élvezni tudd a zenét.

Ezzel együtt a Világzenei Színpad az egyik kedvenc helyszínem, oda mindig elmegyek, mert nagyon jó zenekarokat hívnak, már délután kettőkor is, amikor még mindenki alszik és az előző estét piheni ki, ott elképesztő zene szól. Az Oi Va Voi muzsikáját is ott hallottam először, azóta is a kedvenceim, ha valamit, akkor azt nagyon sajnálom kihagyni. Nézzétek meg őket helyettem. És jövőre biztos kint leszek megint.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés