Én négy nagyon kedves és közelálló barátnőimmel (Timi, Niki, Petra és Vivien) már hónapokkal korábban tervezgettük ezt a mai napot. Mivel 13.-án Magyar Dal Napja volt így kérdéses volt, hogy hogyan lenne a legjobb, hogy mindkét rendezvényen ott lehessek és ne kelljen többször ide-oda ingáznom Budapest és Kecskemét között. Timivel és Nikivel már volt szerencsém találkoznom a közönségtalálkozón és megbeszéltük, hogy egyszer ott alszunk egymásnál, hát ez az alkalom pont kapóra jött! :) Korán reggel felérkeztem Budapestre, ahol a megbeszélt helyen Niki már várt is. Mivel még korán volt és a nyílt nap csak 12.00-kor kezdődött, még elmentünk lepakolni a lakásukba. Teli metró, busz, kombínó utazással és nekem ez volt az első ilyen élményem, hogy metrón és kombínón ülhettem! :) A metró eleinte félelmetes volt, de még aznap kb. négyszer mentünk és akkorra már megszokottá vált. Na de nem untatlak ezekkel Benneteket, gondolom a Víg nap jobban érdekel Titeket! Szóval a lányok már augusztusban megkérdezték Eszenyi Enikőt, az igazgatót, hogy mehetnénk e segíteni… Enikő ennek nagyon örült és 11.00-re a Vígszínházba voltunk berendelve, mintha már ott dolgoznánk! Mi pedig azonnal regisztráltunk Vígkispajtásként, hogyha lesz még ilyen hasonló alkalom, akkor mehessünk újból! A találka a csajokkal 10.30 volt a McDonald’sban. Ott Petra egy kis meglepetéssel fogadott minket, bizony egy csodaszép, gyönyörű, ötletes egyen pólóval, Enikő névnapja alkalmából! Gyorsan bele is bújtunk az I (L) Vígszínházas pólóba, aláírtuk Enikőnek és a Víg felé vettük az irányunkat. Először a művészbejárónál lévő padokhoz mentünk, és vártunk, vártunk, hogy kijöjjön értünk az igazgató! Ám eltelt néhány perc a megbeszélt idő után és nem történt semmi, majd vettük a bátorságunkat és bementünk a portára, ahol elmagyarázták, merre találjuk Encit. Az előtérben a ruhatárnál találtuk magunkat, ahol egyszer csak odajön hozzánk egy hihetetlen vidám, fiatal lány, aki bizonyára valamilyen szervező, gondoltuk, és megkérdezte, hogy Vígkispajtások vagyunk-e? Mire mi egyszerre és boldogan kiáltottuk, IGEN! Majd bemutatkoztunk és kaptunk egy másik (hivatalos) egyen ruhát, amit a többi Vígkispajtások is hordtak. Örültünk is meg nem is… örültünk, mert lett nekünk egy Vígszínházas pólónk, az igaz, hogy XXL-es, de már csak olyan volt, ám szomorúak is voltunk, mert sokkal szuperebb a Petra által készített felső, ami sokkal mutatósabb és egyéni volt! De azért ugrándozva és sikoltozva (na jó nem, de…) azonnal magunkra kaptuk. Ám amikor már másodjára futottunk össze Eszterrel (akitől a hivatalos pólót kaptuk) úgy döntöttünk megmutatjuk Neki a ,,mi saját” pólónkat! :) És annyira nagy sikert aratott, hogy megtiltotta, hogy felvegyük az XXL-es pólót! Hívta a fotóst, hogy örökítsen meg minket és mindenkinek mutogatta, hogy ,,nézzétek, milyen klasszak a csajok!” Mi pedig olyan boldogok voltunk, az egész hihetetlennek tűnt, mintha egy tündérmese főszereplői lettünk volna. Nem sokkal később már feladatot is kaptunk, hogy segítsünk jegyeket szedni, illetve adjunk szórólapokat az érkező vendégek kezébe! :) Majd jött egy férfi, mindenkit a helyére állított és tudatta, hogy 1 perc és a Vígszínház megnyitja kapuit! Nekem ez olyan érzés volt ott bent állni a dolgozókkal és látni belülről a kint álló hatalmas tömeget, hogy le se tudom írni, olyan csodás volt!!!
Az első program a Nő vágya próbája volt, ahova bárki beülhetett, de közben 15 percenként indultak a turnusok, ahol a színészek idegenvezetésükkel a látogatókkal  kisebb csoportokban végigjárhatták a színház épületének tereit, zugait, és érdekes történeteket hallhattak az egyes helyiségek funkciójáról! Természetesen és be-bekukkantottam a próbába, hiszen ebben Patrícia is játszik! Prózai részt nem adtak elő, csupán csak a darabban szereplő dalokat énekelték! A Nő vágyán kívül a Játék a kastélyban című színdarab próbáját is meglehetett tekinteni! Mikor vége lett a Nő vágyának a próbája elindultam, hogy megkeressem Pacit, és szerencsémre pont akkor jött ki az öltözőből. Beszélgettünk egy kicsit, a pólót rögtön kiszúrta és Ő is megdicsérte, majd Enikő elrángatta, hogy menjen az alagsori büfébe beszélgetésre, ahol Majsai Nyilas Tünde vezetésével a színészek meséltek a közönségnek arról, hogyan töltötték a nyarat, milyen új szerepeik lesznek ebben az évadban vagy éppen milyen filmes munkájuk volt/lesz. Mikor Patrícia lejött a büfében felállított kis színpadról, elindultam én is és megtaláltam a lányokat, akik épp akkor adták át a pólót Enikőnek! Gondolkodás nélkül felöltötte magára a Petra-féle pólót, mit sem érdekelve milyen elegáns kosztüm van rajta… az ATV ezt természetesen kiszúrta és már jött is, hogy meginterjúvolja Encit, mi épp a háttérből akartunk kiállni, mikor Enci megfordult és ránk kiabált, hogy el ne mozduljunk, legyünk csak ott! :) Miután ennek vége lett, Paci épp felénk jött. A csajokat is üdvözölte, és továbbment. Nem telt el 10 perc mire látom, hogy Patrícia és Kútvölgyi Erzsébet vezetésével indul egy 25 fős turnus. Odavergődtem én is a kis csapathoz és kíváncsian vártam az indulást! Ám az előttünk lévők nagyon lassan haladtak, így egy kicsit várni kellett. Paciék elvezettek minket többek között a zsinórpadláshoz, az öltözőkhöz, a kelléktárhoz, egy vezérlő szobához és a művészbüféhez. Miközben várakoztunk (mert ez előfordult, hiszen mi olyan gyorsan haladtunk, hogy nem egyszer fordult elő, hogy utolértük az előttünk lévő turnust) Erzsi néni nagyon kedves volt és egy csomó érdekes és vicces történeteket mesélt! Jó volt hallgatni tényleg! A mi Vígtourunk kb. 30 perc lehetett, nem több. Mikor vége lett a lányok kiszúrták, hogy Encivel is lesz egy túra, és hát persze arra is beálltunk, amit nem sajnáltunk meg, sőt! Enikő elárulta, de csak akkor mikor már úton voltunk, hogy ez az utolsó és egyben a legkülönlegesebb tour, hiszen ő oda is elvezet minket, ahova a többi turnus nem ment! Ekkor tágra nyílt a szemünk, hogy vajon melyik helység lehet az… ez hamar ki is derült, körbejártuk a ,,szokásos helyeket”, majd egy szűk folyosóra érkeztünk, ahol irodák voltak… már kezdtük sejteni, hogy mi lesz az a meglepi helység!? Igen, az igazgató iroda volt az! Itt kb. 5 percet lehettünk, majd indultunk vissza, mert 16.00-kor kezdetét vette a Vígsüti! A nap elején megkérdeztem Patríciát, hogy sütött-e valami finomságot, de sajnos nemleges választ kaptam, amit meg is értettem, hiszen láttam milyen keményen próbálnak a Nő vágyával, sőt még egy beugró szerepet is kapott a Tündérlaki lányok című darabban. Ám ennek ellenére nem tudtuk megállni, hogy ne együnk egy sütit sem, így megkóstoltuk Enci anyukája által készített zserbót a lányokkal. Miután az emberek végigkóstolták a süteményeket és autogramot illetve képeket kértek a kedvenc művészeiktől, fogták magukat és a színházból kifelé indultak. Mi sem tettünk másképp, de azért mi megadtuk a módját a távozásunknak és a művészbejárón keresztül jöttünk ki. A szokott kis padokra lepakoltunk és vártunk, hogy Petráért jöjjenek. Addig pihentünk és végiggondoltuk a mai napot… Nemsokára pedig ki jön kifelé az ajtón? Hát, a drága Patrícia!!! Nagyon megörültem Neki, hiszen nem volt alkalmam el és megköszönni ezt a mai napot, de így épp jól jött ki! :) Mindenkitől elköszönt, majd ballagott hazafelé…és mi is követtük a példáját! :)

A próbán és a beszélgetésen készült képeket megnézhetitek itt, a közös képeket pedig itt!