| Hírek/Cikkek : ,,Egy vörös függönyös, arany míderes, nagy nézőterű színpadon szeretnék állni" |
,,Egy vörös függönyös, arany míderes, nagy nézőterű színpadon szeretnék állni"
Vivi816 2009.08.08. 17:55
Kovács Patrícia játszott például az S. O. S. szerelem, a 9 és fél randi című filmekben, Egerben sok főszerepet alakított, a következő szezonra pedig a Vígszínházhoz szerződött. Jó néhányan egy bankreklámból is ismerik. Zsámbékon pedig egész előadás szól majd a jövő héten róla, mert Máté Gábor volt növendékei elhatározták, hogy nyaranta mindig készítenek egy-egy színházi produkciót valamelyik volt osztálytársukról. – Mi kerül az előadásban középpontba az életéből?
– Nincs semmilyen megkötés, tabutéma. Nagyon jól utánoznak az osztálytársaim. Írnak velem kapcsolatban találó szövegeket. Én pedig mindenre reagálok.
– Az eddigi produkcióik rendre arról is szóltak, nagy csalódás volt, ami önökkel a főiskola után történt.
– Egy ideig azt gondoltam, hogy én vagyok a Jani, mindent tudok, de aztán ugyanúgy, ahogy a többieket, sok csalódás ért.
– Miközben az egri Gárdonyi Géza Színházban látszólag dédelgetett kedvenc volt.
– Mi egyívásúak voltunk a főiskolán. Ehhez képest minden nagyon nehézkessé vált. És persze már pénzt is kellett keresni, elkezdett az élet bedarálni bennünket. Egészen különböző színházi ízlésű emberekkel kerültünk össze, miközben a főiskolán egyformán gondolkodtunk.
– A vidéki életet szerette?
– Kifejezetten élveztem, hogy egy jófajta kisvárosban élek.
– Nem félt attól, hogy majd ott ragad, elfelejtik?
– Amikor elkezdtem ettől félni, eljöttem. Tartottam attól, hogy már nem fejlődöm, ellustultam. Jól bántak Egerben velem, és én hagytam magam elkényeztetni. Azt éreztem, hogy még benne van az életemben egy jelentős változás, és ha továbbra is ott maradok, akkor ott ragadok örökre.
– Hogy lehet ellustulni annyi remek szerep eljátszása közben, mint ami önnek Egerben jutott?
– Azt éreztem, hogy jól bejáratott paneljeim lettek, hogy elkezdek, mint egy szakmunkás, működni. Megkopott számomra a színház varázsa. Kezdtem rutinos lenni. Elképzeltem a következő évadomat, és pontosan tudtam, hogy az milyen lesz, hogy kapok majd jó szerepeket, és nem fogok annyit dolgozni velük már, mint régen, mert engem Egerben úgyis szeretnek a kollégák, szeret a közönség. Már a kollégák mozdulataiból is tudom, hogy mi lesz a következő reakciójuk, és ők is tudják, mire hogyan reagálok majd.
– Amikor bement Csizmadia Tibor igazgatóhoz, ezt mondta neki?
– Azt mondtam, hogy valahol máshol kellene nekem kezdenem, hogy új dolgok érjenek, mert Egerben elfáradtam. Közben beugrottam a Katona József Színházban egy produkcióba, ott egészen új impulzusokat kaptam, és ettől érdekesebbnek láttam magamat. Ezt mind elmondtam Csizmadia Tibornak, és erre azt válaszolta, azt hitte, hogy ezt már egy évvel korábban fogom mondani. Ő is azt gondolta, hogy nekem el kell menni.
– Nem bántotta, hogy nem mondta, ne menjen, nagy szükség van önre?
– Azon kicsit fennakadtam, hogy miért nem sír utánam, és miért nem könyörög.
– Amikor eljött Egerből, Budapesten szinte vákumba került.
– Igen, volt egy olyan fél év, amikor egyáltalán nem csörrent meg a telefonom. Ekkor azért megijedtem. Aztán szerencsére forgatni kezdtem, és miután Bálint András hívott, hogy ugorjak be a Radnóti Színház egy előadásába, akkor már egyik feladat jött a másik után. Nagy szükségem volt erre a fél évre. Arra, hogy érezzem, nem kellek, nekem sem megy minden olyan könnyen.
– Jöttek a sikerfilmek, jött a bankreklám, és úgy tudom, velük együtt jött az osztálytársai szemrehányása, hogy feladja az egykori elveit.
– A szabadúszó éveimben jókat is, rosszakat is, de igen sokat dolgoztam. Rádiózni, szinkronizálni is kezdtem, azt gondolom, mindent nagyon lelkiismeretesen csináltam. És közben igen, jött a reklám is. Én ennek nem tudtam ellenállni. Talán más se tudott volna. De ez nem jelenti azt, hogy feladtam egykori önmagamat.
– Pénzben vagy ismertségben jelentett sokat a reklám?
– Féltem attól, hogy bankos anyukának könyvelnek el, és ezért majd nem hívnak filmszerepekre. Anyagilag viszont biztonságot jelentett a reklám. Azt, hogy csak olyan színházi szerepeket kellett elvállalnom, amelyeket én is akartam.
– Ahhoz képest, ahogy a főiskolán gondolkoztak, ez nem volt mégis törés?
– De, törés volt. Mosolyogva gondolok vissza a főiskolás önmagamra, aki kijelentettem, hogy mi mindent nem fogok csinálni soha. Én makacsul nem ragaszkodom semmihez.
– Eszenyi Enikő igazgató megmondta, mire számíthat a Vígszínházban?
– Enikő nem megörökölt, hanem ő hívott engem, bízik bennem. Jól dolgoztunk együtt. A fiatalasszony szerepkörére hívott. Meg kell tanulnom még egy olyan nagyszínházban játszani, mint amilyen a Víg. Ha ezt a lehetőséget elrontom, ha azt kell gondolnom, hogy ez mégsem nekem való, akkor igencsak csalódott leszek. Mert én mindig olyasmiről álmodtam, mint amilyen a Vígszínház. Gyerekkoromban is ott lógtam, mindent láttam, rajongtam a víges színészekért.
– A Vígszínház akár révbe érést is jelenthet?
– Örülnék, ha azt tudnám mondani, hogy igen, ez az. Amikor szintén Zsámbékon az osztályunkkal az Éjféltájban mondta meg, hogy mi a baja című előadásunkat csináltuk három évvel ezelőtt, a végén mindenki elmondta, hogy hol képzeli el magát, milyen színházban. Akkor én azt mondtam, hogy egy vörös függönyös, arany míderes, nagy nézőterű színpadon szeretnék állni. Szeretem a klasszikus, a régi darabokat is, imádom, ha egy színháznak szaga van. És most furcsa, hogy pontosan egy ilyen színpadon állhatok majd. Nagyon várom ezt a találkozást, de nem mondom, hogy nem vagyok kicsit betojva, hogy hogyan lesz. Iszonyatosan sokat kell még tanulnom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
