Bár az ország egy reklámból ismerte meg Kovács Patríciát, a Vígszínház művésznője már sok színdarabban, filmben bizonyította tehetségét. Manapság azonban párja miatt is gyakran szerepel a bulvárlapokban.
- Szerelmes vagy, és ezt nem is titkolod...

- Annyira nem titkolom, hogy arra kérlek, nézd meg a kettőnk horoszkópját, hogy vajon szerelmemmel, Gusztos Péterrel (az SZDSZ frakcióvezető-helyettese – a szerk.) a csillagok állása szerint összeillünk-e? Mert az életben nagyon jól passzolunk!

- A képlet azt mutatja, hogy jól kiegészítitek egymást. Ha van előző élet, feltehetően akkor is egy családot alkottatok csak teljesen más szereposztásban. Viszont a két képlet nagyon érdekes dologra hívja fel a figyelmet: ha házasságot kötsz, évek múlva a férjed valószínűleg azt szeretné, hogy a családnak élj. Amit viszont nem tehetsz meg, mert azzal a karmikus kötelességgel születtél, hogy közönség előtt játssz akár színpadon, akár tévében, akár filmen. Ugyanis ha ezt nem teszed, akkor sajnos a hétköznapokban fogsz különböző szerepeket alakítani, vagy a hiányérzet miatt egyéb bódító szerekhez nyúlni. Ezzel pedig vigyáznod kell, mert mindkettő könnyen a pszichiátriára juttat.

- Amennyiben így alakulna a sorsunk, majd eszembe fog jutni, hogy te ezt már jó élőre jelezted. Most mégis elképzelhetetlennek tűnik ez a képlet, hiszen pont az a legcsodálatosabb a kapcsolatunkban, hogy szabadon engedjük a másikat. Régebben nem hittem abban, hogy egy civil megértheti azt a világot, amiben élek, de Péterrel megdőlt ez az elméletem. Ráadásul többször deklarálta már, hogy sosem „venne el" a színháztól. A bódító szerekkel kapcsolatban meg igyekszem nagyon tudatos lenni, mert a családom apai vonalán generációról generációra van sajnos egy elég súlyos alkoholizmusra való hajlam. Több rossz példa van előttem, és jó adag bizonyítási vágy azzal kapcsolatban, hogy én megtöröm ezt a szomorú vonalat a családban. Ezzel együtt nem szabad elfelejtenem azt, hogy a gének állítótag mindig dolgoznak...Szerencsére örököltem racionalitást is, ami nagyon jól jön, amikor nehezebb időket élek. Meg aztán az életem sok területén rend kívül tudatos tudok lenni. Ilyen például az, hogy leszoktam a dohányzásról, vagy szem előtt tartom az „az vagy, amit megeszel” elvet és ez alapján egy ideje nem eszem húst. De tudatos vagyok a pályámmal kapcsolatban is. Nem szeretem, ha kiszolgáltatottan kell sodródnom, és mások akaratára kell rábíznom magam, ezért aztán igyekszem a szakmai életemet is kézben tartani. Tudatosan vállalok el vagy éppen nem munkákat.

- A horoszkópod szerint az életedben a legfontosabb a hivatásod.

- Igen, ez addig így volt, amíg nem találkoztam Péterrel. Amikor megismerkedtem vele és a kislányával, hirtelen megváltozott minden. Mert rádöbbentem, hogy én is mindig egy ilyen apukáról álmodtam, aki így imádja a gyerekét. Ekkor éreztem meg először, hogy létezik olyan férfi, aki nem olyan, mint az én apám, és létezik az a férfi, akitől én is akarhatok gyereket. Sok dolgom van még azzal, hogy jó helyre tegyem magamban ezt az apa-kérdést. Mert hiába nőttem fel, sokszor még mindig kisgyerekként rágódom azon, vajon miért alakult ilyen rosszul a kapcsolatunk az édesapámmal. Egyébként mit látsz a képletből, lehet gyerekem?

- Igen, lehet, de ebben a témában is mutat egy sötét pontot a horoszkópod. Valamelyik ősöd talán magához vett valakit, és nem bánt vele túl jól. Azt tanácsolom, a sajátgyerek mellett egy idegen gyerekről is gondoskodj, hogy a család karmáját ezzel lezárd! Ez lehet a párod kislánya, örökbefogadott gyermek, de számtalan más lehetőség is a rendelkezésedre áll, hogy beteljesítsd a feladatod.

- Érdekes, amit mondasz erről az örökbefogadásról, mert gyerekkorom óta motoszkál bennem valami olyan érzés, hogy lesz közöm egy olyan kis lényhez, aki csak rám számíthat, akiről én fogok gondoskodni. A család karmájába pedig nem is merek igazán belegondolni. Biztos vagyok benne, hogy súlyos titkokat lehetne megtudni a felmenőimről, mégis úgy érzem, nincs itt az ideje annak, hogy mindenáron utána járjak a családi legendárium sötét foltjainak.

- Hiszel a karmában?                                   

- Igen, a karmában, a sorsban, abban, hogy nincsenek véletlenek, de például nagyon rosszak a megérzéseim. Talán azért, mert van bennem valami gyermeki naivság és egy jó adag optimizmus. Ezért aztán sokszor ér csalódás, és akkor joggal kérdezik tőlem a barátaim, az ismerőseim, akik szeretnek, nem vetted észre, hogy kihasználnak, becsapnak. Sajnos, előre sem álmodok meg eseményeket, helyzeteket, vagy azt, hogy bizonyos dolgokba nem kellene belemenni. Úgy érzem, hogy semmiféle ezoterikus, nem evilági képességgel nem rendelkezem. Teljesen földhöz ragadt vagyok, miközben valójában érdekelnének a nem evilági dolgok.

- Az asztrológiában hiszel?  

- Igen, hiszek benne és rettenetesen vonz, hiszen olyan érdekeseket lehet kiolvasni ezekből az ábrákból a múltat, a jelent és a jövőt. És azt hiszem, van valami a mágiában is. Amikor még főiskolás voltam, jeleneteket kellett hoznunk az Eastwicki boszorkányok című film kapcsán. Ennek köszönhetően akkor nagyon elkezdett érdekelni az, hogy mi mindenre képes az ember. Megijedtem magamtól, mert azt éreztem, hogy bennem ugyan nincs elég ősi erő, hogy tudjam az érdekeimet ilyen módon érvényesíteni, de ha valaki azt venné a fejébe, hogy nekem támadjon, az betalálna. Azóta éreztem már azt, mintha valaki voodoobabázna engem. Tudod, amikor tűvel szurkálják az ember különböző testtájait, és azok fájnak. Egyébként kísérteties, hogy mennyire tud reagálni a testem arra, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyok. Mindig jelez, ha vészhelyzet van.

- Vannak ellenségeid? Tudod, hogy ki akar neked voodooval ártani?

- Talán ellenségeim nincsenek, vagy ha vannak, akkor sem szeretem ezt a kifejezést, mert hiszek abban, hogy nem szabad már azzal sem beengednem a rossz energiákat, hogy ellenségeimnek nevezem őket. Nyilván a szakmámmal együtt jár az, hogy egyesek szemét szúrom, nyilván nem mindenkinek tetszik az, amit,           ahogy, ahol, akivel csinálok, vagy az, hogy kivel élek együtt, de ezekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Néha persze elkeseredem, de igyekszem mindig nagyon pozitív lenni, hogy lepattanjanak rólam a negatív energiák.

- Talán azért sikerül ilyen pozitívan szemlélned a dolgokat, mert szerencsés csillagzat alatt születtél. A nagy- és a kisszerencse bolygói ragyogják be a horoszkópod, az egész életed. Ám eszerint kissé szégyenlős lány is vagy. Mi az, amit szégyellsz?

- Igen, tényleg  szégyenlős vagyok, már ami    a testemet illeti. Sohasem mennék el nudizni, vagy nem venném le a bikinifelsőmet a strandon. Miközben persze volt olyan szerep, ahol teljesen le kellett vetkőznöm, de az más. Az egy szerep, ott egy másik embernek a bőrébe, illetve személyiségébe bújok. Amit szégyellek, még az, hogy az apámmal kapcsolatban szinte mindenre hisztérikusan reagálok. Ilyenkor mindig egy nyolc éves kislány döbbenete és kétségbeesése tör elő belőlem, miközben már a harmadik X-et taposom. Szégyellem, hogy nem tudom a haragomat levetkőzni, de hát még nagyon sok olyan élményem van, ami feldolgozásra és felejtésre vár. Például gyerekként nagyon sokszor szégyelltem őt. Volt, hogy átmentem az út másik oldalára, ha szembe jött velem, hogy még csak véletlenül se gondolják az egyébként vadidegen járókelők, hogy közöm van hozzá.

- A horoszkópod alapján olyan szégyenkezésre gondolok, amely elsősorban a tudásra vonatkozik. Például művelt koponyák között ülsz egy társaságban, és nem tudsz hozzászólni dolgokhoz. Ilyenkor izzad a tenyered, összeszorul a gyomrod, és szégyelled magad…

- Igen, vannak ilyen élményeim. A szüleim megadtak volna mindent, hogy különórákra járassanak, csak bennem nem volt meg a hajlandóság a tanulás iránt. Inkább ellenkezés és lázadás volt, ezért aztán ha az iskolás évekre visszagondolok, még a hátam is lúdbőrözik. Bár szerencsére megvan a magamhoz való eszem, ezért aztán remekül ki tudom vágni magam, ha valamire nem tudom a választ. De ami talán még ennél is fontosabb: merek kérdezni. Mérhetetlenül sok érdeklődés van bennem a világ dolgai iránt. Lesz időm behozni azt, amit elhanyagoltam iskolásként.

- Ugye tudod, hogy az ezotéria szerint még lélekállapotban mi magunk választjuk meg a szüleinket, mert vagy tanulni akarunk tőlük, vagy azt a karmát kell kiegyenlítenünk, ami nekik nem sikerült.

- Igen, tudok róla. Igyekszem helytállni és remélem még ebben az életemben rájövök arra, hogy mi is a pontos feladatom, mert azért ez még nem körvonalazódott ki teljesen számomra. Az biztos, hogy az apám családjától rengeteg szívósságot kaptam, mamáméktól pedig érzékenységet és finomságot. Talán ez elég segítség lesz ahhoz, hogy kiegyenlítsem a karmikus számlámat.

Szkennelt cikk itt!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés