Milyen viszonyban van a világgal? Köszönő? Vagy csak elmennek egymás mellett, mintha nem is ismernék egymást? A Nők lapja új sorozatával a közömbösség ellen szeretné felvenni a harcot. Hogy el lehessen mondani: harmóniában élünk – a világ és én. 1999 óta november 25. hivatalosan is a nők elleni erőszak megszüntetésének a világnapja.
- Miért vállaltam ezt a fotósorozatot? Mert nagyon fontos ügyről van szó! – mondja Kovács Patrícia, az összevert nővé festett gyönyörű színésznő, amikor a műteremben észreveszi, hogy hüledezve nézek rá, illetve a sminkes vérfagyasztóan hitelesnek tűnő művére. – Sokat utazom buszon. Szeretem, mert észre se vesznek, elvegyülök. Nemrég a Róna utcánál a mellettem lévő ülésre vágódott egy iszonyú részeg, nagydarab pasi. Hangosan ordítva énekelt, beszólt mindenkinek. Azon gondolkoztam, hogy ha nem száll le előbb, mint én, akkor mennem kell egy kört. Kizárt, hogy megszólítsam. Korábban a kettes villamoson utaztam, valahol a Vigadó környékén, amikor egy pici gyerekkel utazó, előrehaladott terhes nőt kezdett molesztálni egy másik részeg. Rendkívül brutálisan, erőszakos szexuális aktusról üvöltözve a gyerek és az utasok füle hallatára. Senki nem szólt rá. A rémült nő a következő megállónál leugrott a villamosról, és a karján a kisgyerekével szó szerint futva menekült. Még egyszer elmondom: akkor és ott egyetlen ember sem kelt védelmére! Sajnos nagyon sok nő mindennapjai is ilyen félelemben telnek. Személyesen is ismerek olyan diplomás értelmiségi nőket, akiket bántanak. Az erőszaknak nincs köze iskolázottsághoz, társadalmi réteghez, szegénységhez, gazdagsághoz. Ráadásul az agresszió nem az ütéssel kezdődik. Ijesztően gyakori a lelki terror, zsarolás. Az én életemben is volt egy bizonytalan korszak, amikor valaki folyton döntött helyettem, meg volt győződve arról is, hogy nélküle senki se lennék. Nálunk sokan megragadtak a feudalizmusnál. A nőm, a gyerekem – az enyém, az én tulajdonom, a tulajdonommal pedig azt csinálok, amit akarok. Ebben az országban hetente egy nő, havonta egy gyerek hal meg családon belüli erőszak miatt. Nem szabad hallgatni és nem szabad tűrni. Nem számít a megbánás, az ígéret, a közösen felvett kölcsön. Ha egyszer megtörtént, megtörténik legközelebb is. Ma már biztos vagyok abban, hogy az ilyen kapcsolatot azonnal és végleg meg kell szakítani. Bármi áron.
A Suhanj! Alapítványt 2010. június 23-án alapította Kovács Patrícia és Gusztos Péter.
Célja, hogy megossza a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő gyermekekkel.
Dátum: 2010-től Miről szól?
Kollegák megszólaltatása, hogy szemben a kamerámmal mondjanak egy pár szót Patríciáról, ami spontán az eszükbe jut Róla. Lehet ez egy kedves emlék, egy próbafolyamat, egy színdarabi helyzet vagy véleményalkotás! Eddigi közreműködők: Juhász István, Bata Éva, Fenyő Iván, Pokorny Lia, Egyházi Géza