Kovács Patríciát a filmszemlén három filmben láthattuk, közben a Vígszínházban premierre készül. Civilben pedig a nyári esküvőjére. Közeledik a Hegedűs a háztetőn főpróbahete, ezért csak este fél tízkor tud találkozni velem, a színházi büfében. Amikor hitetlenkedem, hogy ezt a tempót lehet-e egyáltalán bírni, csak nevet. „Ez most egy ilyen időszak- magyarázza. - Reggel jövök be és este megyek haza. De nem panaszkodom. Mindig arról álmodtam, hogy ilyen gyönyörű, vörös függönyös, klasszikus színházban játszhassak. Aminek történelme van, és ahol klasszikus, szórakoztató és kísérletező darabban egyaránt kipróbálhatom magam. Most jó nehéz dalt kaptam, mindennapra jut énekóra."
A színház mellett a filmvásznon is gyakran kipróbálhatod magad - három filmszemlés alkotásban is szerepeltél.
Igen, örülök, hogy a rendezők sokféle karaktert látnak bennem. Sas Tamás két filmhez is hívott tavaly, és ez fontos, mert akkor érzem biztonságban magam, ha azok, akikkel dolgozom, hisznek bennem. Megpróbálok rászolgálni a bizalomra.
Tamás már a kezdet kezdetén, a pályád elején bizalmat szavazott neked, hiszen te lettél a Szerelemtől sújtva című film főszereplője. Felmérted akkor, hogy mire kért fel?
Harmadéves főiskolás voltam, az utolsó pillanatban szóltak, hogy én kaptam a szerepet. Mint egy gyerek, úgy sodródtam az eseményekkel. Megkaptam a szöveget, és mondtam, ahogy jött belőlem. Ha most kapnám meg, akkor megijednék: Biztosan aggódnék, hogyan is fogom megcsinálni.
Bizonytalanabbá tett a tapasztalat?
Igen, minél több évet töltök a pályán, annál inkább érzem a felelősséget. Ráadásul maximalista vagyok, és sokszor elégedetlen. Szerencsére olyan kollégák vesznek körül, akik megnyugtatnak.
Azt tartják rólad, hogy a színpad kedvesebb neked, mint a filmezés. Így van?
A forgatásokat szeretem, csak magamat vissza nézni nehéz. Újabban évente forgathatok filmet, de az mindössze egy-másfél hónapot vesz igénybe. A színházban viszont mindennap ott vagyok, hétvégén, karácsonykor is. Ez az otthonom.
Hogyan jut időd bármi másra? Például a kutyádra, aki igényli a folyamatos törődést...
Ráadásul már két kutyára, ugyanis néhány hete Károly mellé örökbe fogadtunk egy menhelyi kutyust, Jankát is. Ez mindig nagyon fontos volt. Főiskolásként, ha hajnali háromig buliztam, akkor is felkeltem hétkor, hogy levigyem sétálni a kutyámat. Ha másképp nem tudom megoldani, magammal viszem őket. Azt szokták mondani rólam, hogy ezt veszem a legkomolyabban az életben.
És talán azt, hogy kötődj a hétköznapokhoz. Még mindig villamossal jársz?
Többnyire igen. Ha kisminkelem magam, szoknyát és magas sarkú cipőt veszek, felismernek az emberek. De szeretek gumicsizmában, usánkában is útra kelni, olyankor egy vagyok a száz közül. Nincsenek ,,művésznős" állűrjeim. Ragaszkodom ahhoz, hogy megmaradjak a földön, hogy legyenek hétköznapjaim, amikor mosok, főzök, takarítok.
De ha ennyire vágysz erre, miért akartál egyáltalán színésznő lenni?
Anyukám nagyon művelt, rengeteg könyvünk volt otthon. Kisiskolás korom óta az Operába, a Zeneakadémiára, színházba vitt- így persze hogy ezek az előadások hatássál voltak rám. És egyszer, amikor már nagyon érdekelt a színház, elmentünk Londonba - anyu szerzett kedvezményes jegyet, ugyanis stewardess volt. Olcsó szálláson laktunk, de egy hétig minden este színházba jártunk. Órákig álltunk sorban, hogy például jegyet kapjunk Az operaház fantomja előadásra. Ha egyszer nekem is lesz gyerekem, a mamám példájára én is szeretnék neki minél többet megmutatni.
Ami, úgy tűnik, már nem is olyan távoli terv, hiszen nyáron férjhez mész...
Korábban úgy gondoltam, hogy nagy szerelmek ide vagy oda, soha nem fogok férjhez menni, soha nem fogom tudni azt mondani, hogy örökké. De amikor Pétert megismertem (Gusztos Péter politikus - a szerk), az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy ez a férfi olyan nőt fog előhívni belőlem, mint korábban senki más.
El kell mesélned a lánykérést!
Nagyon romantikus volt az eljegyzésünk. Játszottam december 23-án, de csak tréningruhában szaladtam be a színházba, mert előtte takarítottam. Telefonált Péter, hogy előadás után értem jön, étterembe megyünk. A lányok teljesen megbolondultak, ujjongtak, hogy biztos valami fontos dolog fog történni. Kisminkeltem magam, és reméltem, hogy nem megyünk olyan helyre, ahol a pincér leveszi a kabátomat. A vacsora alatt azonban nem történt semmi. Azt mondta Péter, ő csak azt szeretné, hogy a karácsonyi őrület előtt legyünk egy kicsit ketten. Hazamentünk, kivittük a kutyát, és Károly egyszer csak eltűnt. Péter utánament, de kérte, én ne menjek, várjam meg őket. Amikor a kutyus visszatért, a nyakában ott csilingelt két jegygyűrű... Persze jött utána Péter is, a kedvenc vörös pezsgőmmel, s megkérdezte, leszek-e a felesége. Nagyon sírtam, és igent mondtam.
Nagy esküvőt tervezel?
Nem, csak egy kellemes szendvicses partit. Nincs szükségem óriási lakodalomra, amelyen mindenki feszeng. Legszívesebben küldenék egy kör SMS-t a számunkra fontos embereknek, hogy ha van kedvetek, gyertek, van nálunk egy esküvői buli.
Mire vágysz még?
Szeretnék babázni. Nem tudom, annak mikor lesz itt az ideje, valószínűleg nemsokára. Annyi tervem van arra az időre, például nyelvet tanulni, ám akinek van gyereke, csak nevet rajtam, hogy nem lesz majd ilyesmire energiám. Majd meglátjuk.
A Suhanj! Alapítványt 2010. június 23-án alapította Kovács Patrícia és Gusztos Péter.
Célja, hogy megossza a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő gyermekekkel.
Dátum: 2010-től Miről szól?
Kollegák megszólaltatása, hogy szemben a kamerámmal mondjanak egy pár szót Patríciáról, ami spontán az eszükbe jut Róla. Lehet ez egy kedves emlék, egy próbafolyamat, egy színdarabi helyzet vagy véleményalkotás! Eddigi közreműködők: Juhász István, Bata Éva, Fenyő Iván, Pokorny Lia, Egyházi Géza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
