A sötétben őszintévé válik a testünk. A gesztusaink olyan kendőzetlen igazságról árulkodnak, ami nappal nem látható – erre a tényre épül a Centrál Színház új bemutatója, a Black Comedy. Kovács Patríciával, az előadás női főszereplőjével beszélgettünk a produkcióról, illetve arról, hogy milyen nehezen talált rá az általa megformált Carol karakterére.

A darabban ellentétesek a fényviszonyok, amikor világos van, akkor van az előadás szabályai szerint sötét. Milyen érzés vakító fényárban eljátszani, hogy nem látsz az orrodig sem?
Nagyon nehéz. Otthon mindannyian számtalanszor kipróbáltuk, hogy világítás nélkül, hogyan botorkálunk a lakásban. Peter Shaffer kottaszerűen leírja, hogy kinek, mikor, mit kell csinálnia, mondania, ami nagyon feszessé teszi a darab menetét. Erősen koncentrálnunk kell, hogy ne csússzunk el időben. Például Brindsley-nek (Schmied Zoltán) pontosan le van írva, hogy melyik mondatnál, kinek a feje fölött kell a széket átemelnie, a bútorok kicserélése közben. Ez egy nagyon kimerítő előadás, ami végig maximális koncentrációt igényel.

Az elején pár perc erejéig valóban a vaksötétben játszotok.
Igen, hiszen akkor van világos, tehát valójában semmit sem lehet látni, és nekem így kell átmennem a színpadon. (nevet) Segítség, hogy tudom, ha elindulok előre, akkor három lépést tehetek meg anélkül, hogy átesnék valamin, vagy felborítanám a széket.

Mi volt számodra a legnehezebb a próbák során?
Nem csak nekem, de a többieknek is a tekintetünk kontrollálása volt a legproblémásabb. Most, hogy veled beszélgetek, az arcodra fókuszálok, ami pihentető. A darab során viszont sohasem nézhetünk rá a másikra, hiszen a sötétben nem tudod pontosan megállapítani, hogy ki hol van, minden elcsúszik egy kicsit. Ez pedig sokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Folyamatosan ügyelnünk kell, hogy ne egy fix pontra fókuszáljunk, hanem mindig mellé, ahol általában nincs semmi. A szerepem szerint végig italokat töltök, ez volt a másik nagy küzdelmem. Nem foghatom meg egyszerűen a gines üveget és tölthetek, hiszen nem látom. Végig kell tapogatnom az üvegeket, bele kell szagolnom, persze miután ráérez az ember ennek az ízére már sokkal könnyebb, de az elején nagyon megszenvedtünk vele.

 

A próbafolyamat alatt többször is azt nyilatkoztad, hogy nagyon nehezen boldogulsz a szerepeddel. Mára sikerült összebarátkoznod Carollal?
Az olvasópróba utáni második alkalommal megkérdeztem Puskás Tamást (a rendező – a szerk.), hogy miért engem választott ki erre a szerepre. Már rég túl vagyok a hamvas húszas éveimen, és nagyon furcsa, hogy kedden egy komoly, elhanyagolt feleséget játszom, ugyanebben a színházban, csütörtökön meg már ezt a csitrit kell megformálnom. Hatalmas utat jártam be az elmúlt hetekben Carollal, múlt héten ugyanebben a ruhában, ugyanezzel a szöveggel, mozdulatokkal még egy tipikus szőke nőt játszottam. Azóta megbeszéltük Tamással, hogy nem kell totál idiótává válnom a darab kedvéért. Ez egy normális lány, csak valamiért nem őt választják. Igen hosszú és kanyargós úton jutottam el idáig, de most már bizton kijelenthetem, hogy ez így fog maradni.

Különösen rövid próbaidőszakon vagytok túl, mennyire viselt meg ez az őrült tempó?
Megviselt. Egy hónapnyi nagyon koncentrált munkán vagyunk túl. Mindez el is gondolkodtatott. Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, mint a válság és a pénzhiány, de érdemes lenne több színházban is belegondolni abba, hogy vajon tényleg szükséges-e két és fél hónap próbafolyamat, akkor, ha mi most négy és fél hét alatt képesek voltunk létrehozni ezt a darabot? Schmied Zoli és én is nagyon sokat szinkronizálunk, de az elmúlt héten lemondtuk a munkát, a szerep kedvéért.

Sok színházban játszol, filmet forgatsz, szinkronizálsz, hogyan tudod így összeegyeztetni a munkáidat?
Ez nem az én érdemem, a nagyon tehetséges színházi titkároknak és filmgyártásvezetőknek köszönhető, hogy ez így összejött. (nevet) Az elmúlt két hétben például hat napot forgattam Kapitány Ivánnal úgy, hogy reggel fél hatkor ott kezdtem, tízre áthoztak a színházba, félháromkor megint forgattam, este hatra pedig újból itt voltam.

Hogyan viseli mindezt a környezeted? Nem sok időd marad rájuk ennyi munka mellett.
Egy nagyon megértő férj, egy biztos háttérül szolgáló család és egy nagyon jó fej baráti kör szükséges ahhoz, hogy ezeket az időszakokat valahogy túléljék velem. (nevet)

 

Ha már bonyolult élet, a Black Comedyben is igencsak gubancos szálak kötik össze a karaktereket és az eseményeket. Mennyire ismertél rá a saját életedre a próbák alatt?
Nem igazán. Nekem teljesen mások az energiáim, mint Carolnak, más a vérmérsékletem, így nem tudtam a saját életemből táplálkozni a szerep megformálásakor. Viszont azon elgondolkodtam, hogy bizonyos bulikban mi történne, ha egyszer csak elmenne a fény. Hogyan viselkednének az emberek a sötét jótékony takarásában, milyen pofákat vágnának vajon egy-egy szituációban.

Ennek tükrében, kinek ajánlanád a Black Comedyt?
Bár sokan megpróbálták aktualizálni az előadás főmondanivalóját, végtére is ez egy vígjáték, és ez a lényeg. Ezért mindenkinek ajánlom 16-99 év között, aki szeretne egy felszabadult, könnyű, vidám estét, sok-sok nevetéssel.